Az UNESCO
Az építészeti örökség nemzetközi védelmét az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) határozza meg, amely az Egyesült Nemzetek 1945-ben azzal a céllal létrehozott szakosított szerve, hogy az oktatás, a tudomány és a kultúra révén hozzájáruljon a világ békéjéhez és biztonságához (http://whc.unesco.org). Székhelye Párizsban van, és egyetemessége a tagországok számából is kitűnik, amely jelenleg 195 országot jelent. Az UNESCO programjai a 2030-as programban meghatározott és az ENSZ Közgyűlése által 2015-ben jóváhagyott fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében működnek. Történelme során az UNESCO két szabályozási mechanizmuson keresztül mutatta meg erős elkötelezettségét a kulturális örökség védelme iránt: az egyezmények, amelyek a ratifikációjuk útján tartalmaznak előírásokat valamennyi ország számára, és az ajánlások, amelyeknek nincs ugyan kötelező erejük, azonban a kultúra és a kulturális javak védelmére vonatkozó javaslatként szolgálnak.
Az UNESCO küldetései közé tartozik az emberiség számára különösen értékes kulturális és természeti örökségek világszintű azonosításának, védelmének és megőrzésének ösztönzése. Ez inspirálta azt a nemzetközi egyezményre irányuló kezdeményezést, amely az UNESCO által 1972-ben elfogadott, a Világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezményben (Világörökségi egyezmény) csúcsosodott ki. Az egyezmény az örökséget fenyegető azon növekvő veszélyekre reagálva született, amelyek potenciálisan az örökség teljes eltűnéséhez vezethetnek. Felismeri ugyanakkor azt is, hogy a szükséges erőforrásokra tekintettel az országos szintű védelem nem lehet teljes körű. Ez az egyezmény az örökséget a kultúra és a természet szemszögéből is vizsgálja, figyelembe véve az ember és a természet közötti kölcsönhatást, valamint a közöttük lévő egyensúly megőrzésének szükségességét. Eddig 193 ország ratifikálta az egyezményt, ami szinte egyetemleges elfogadottságról tanúskodik. A ratifikáló országok tehát elismerik, hogy a területükön található és a világörökségi listára felvett helyszínek egy olyan egyetemes örökség részét képezik, amelyet az egész nemzetközi közösség közösen véd és óv anélkül, hogy a nemzeti szuverenitás vagy tulajdonjog sérülne. Az UNESCO jelenleg 167 ország örökségét őrzi a világörökségi lista révén. A világörökséggé nyilvánítás az UNESCO által a kivételes egyetemes értékkel bíró helyszíneknek adományozott elismerés. Ez a megkülönböztetés arra szolgál, hogy ezeket az értékeket egyetemesnek ismerjék el annak érdekében, hogy élvezhetőségük, védelmük és gondozásuk világszerte elismert legyen, a helyszíntől függetlenül.
A világörökségi listára való felvételhez egy helyszínnek kiemelkedő egyetemes értéket kell képviselnie, és meg kell felelnie az UNESCO által meghatározott kiválasztási kritériumok legalább egyikének. A Világörökségi egyezmény végrehajtására vonatkozó operatív iránymutatások, amelyek az egyezmény szövegével együtt a világörökség fő munkaeszközeként szolgálnak, 10 kiválasztási kritériumot tartalmaznak. 2004-ig a világörökségi helyszíneket hat kulturális és négy természeti kritérium alapján választották ki, de a Világörökségi egyezmény végrehajtásához szükséges felülvizsgált működési iránymutatások elfogadásával már csak egy tíz kritériumból álló kritériumrendszer létezik. A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja a kritériumokat annak biztosítása érdekében, hogy azok tükrözzék a világörökség fogalmának fejlődését:
- i. Az ember alkotó géniuszának kimagasló megnyilvánulása
- ii. Az emberiség kultúrájának fontos állomása – valamely történeti korszak, vagy a világ valamely kulturális régiója tekintetében – az építészet, a technika, a művészetek, vagy a város- és látképtervezés-fejlődés szempontjából kimagasló megnyilvánulása.
- iii. Valamely kulturális hagyomány, illetve eltűnt vagy máig létező civilizáció egyedülálló, vagy legalábbis kimagasló tanúsága
- iv. Valamely épülettípus, építészeti vagy technikai megoldás, vagy tájtípus olyan kimagasló példája, amely az emberiség történelmének jelentős állomásait reprezentálja
- v. Valamely tradicionális településtípus vagy földhasználati forma olyan kimagasló példája, amely egy bizonyos kultúrára (vagy bizonyos kultúrákra) jellemző, különösen, ha az a környezet visszafordíthatatlan megváltozása következtében veszélyeztetetté válik
- vi. Közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatos olyan eseményekkel vagy élő hagyományokkal, elképzelésekkel, illetve hiedelmekkel, művészeti és irodalmi alkotásokkal, amelyek egyetemes értéket képviselnek.
- vii. Egyedülálló természeti jelenségek és képződmények előfordulási helye, illetve páratlan természeti szépséggel és kimagasló esztétikai értékkel bíró terület
- viii. Kimagasló példája bolygónk története meghatározó szakaszainak, ideértve az élet kialakulásának és fejlődésének emlékeit, a föld felszínét alakító jelentős geológiai folyamatok nyomait és a meghatározó geomorfológiai és fiziográfiai formációkat
- ix. Kimagasló példája a szárazföldi, édesvízi, parti, illetve tengeri ökoszisztémák, valamint növény- és állattársulások kialakulását és fejlődését meghatározó ökológiai és biológiai folyamatoknak
- x. A biológiai diverzitás természetes előfordulási helyén és környezetében történő, megőrzése szempontjából döntő fontosságú élőhely, ideértve a veszélyeztetett, illetve a tudomány vagy a biológiai örökség megőrzése szempontjából kimagasló és egyetemes értékű fajok élőhelyeit.
Néhány építészeti példa az UNESCO világörökségi helyszínei közül a vizsgált országokban: Jože Plečnik munkái Ljubljanában – Emberközpontú várostervezés (Szlovénia) (iv. kritérium); az Alhambra, Generalife és Albayzín, Granada (Spanyolország) (i., iii., iv. kritérium); az Akropolisz, Athén (Görögország) (i., ii., iii., iv., vi. kritérium); Bath városa, Anglia (UK) (i., ii., iv. kritérium); Kölni dóm (Németország) (i., ii., iv. kritérium); Avignon történelmi központja: Pápai palota, Episcopal Ensemble és Avignon híd (Franciaország) (i., ii., iv. kritérium); Pompeji régészeti területei, Herculaneum és Torre Annunziata (Olaszország) (iii., iv., v. kritérium); Hollókő Ófalu és táji környezete (Magyarország) (v. kritérium); és Varsó történelmi központja (Lengyelország) (ii., vi. kritérium); Škocjan-barlangok (Szlovénia) (vii., viii. kritérium); Ibiza, biodiverzitás és kultúra (Spanyolország) (ii., iii., iv., ix., x. kritérium); St Kilda (UK) (iii., iv., vii., ix., x. kritérium).