Az építészettörténet hosszú évszázadai során a műemléki értékek felügyelete vagy azok gondozása iránti igény mindig elsődleges volt a bontással vagy "egyszerű" átépítésekkel szemben. Az is bizonyos, hogy már az ősi (ókori) civilizációk is irányelveket fogalmaztak meg a legfontosabb építészeti alkotásaik karbantartását és megőrzését illetően.
A megfelelő védelmét és kezelését biztosító jogi eszközök hiányában az örökség védtelen. Az örökség védelmére szolgáló jogi eszközök nagy része — a történelem során előforduló néhány eset kivételével — a 19. században jelent meg először a különböző országokban, egyidőben az örökség különböző aspektusai, így különösen a műemlékek, illetve az egyes népek identitását vagy személyes történetét bemutató műemlékek iránt megnövekedett érdeklődéssel.
Jelen kurzus célja az, hogy összefoglalja a modern örökségmenedzsment bevált megoldásait, az örökségvédelmi szervezetek számára javasolt stratégiákat azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetésges megfelelően ellátni a műemlékek védelmét valamint megszervezni úgy a közösségi hozzáférést a kulturális örökséghez, mint ezen közösségek bevonását a műemlékvédelmi munka folyamataiba.
Az építészeti örökség megőrzésének minden aspektusát lefedő jó gyakorlatokból válogatást készíteni nem könnyű feladat. Ez az összeállítás fel kell hogy öleljen mindent a monumentálistól az összes egyéb kategóriákig, azaz a népi, katonai vagy ipari építészetig terjedő projekteket éppúgy, mint a városépítészeti, lakó funkciójú, régészeti vagy tájépítészeti dimenzióra összpontosító beavatkozásokat.
Kultúránk számára nagyon fontos a hagyomány, különösen az építészetben. Változtak az idők, csakúgy, mint az anyagok, eszközök és körülmények, és a felhasználás is: az építészet alapelemei a biztonság, a kényelem és a kultúra – mindez a gazdaságra is jelentős hatással van. Ma minderre együtt fenntarthatóságként hivatkozunk.
Adaptív újrafelhasználás - Az épület újrafelhasználásának is nevezik, egy meglévő szerkezet vagy épület újrahasznosítására utal új felhasználásra vagy új programra. Az adaptív újrafelhasználási építészet új programokat vezet be a történelmi struktúrákba azáltal, hogy a környezet számára hasznos dolgokká alakítja át őket, például alacsony jövedelmű lakásokká, diákotthonokká, közösségi központokká vagy vegyes felhasználású kreatív helyszínekké. Ez azt jelenti, hogy a régebbi téralkotó építményeket, homlokzatokat nem bontják le, hanem használják és töltik ki a szükséges új programok.