1.1 ELMÉLET ÉS GYAKORLAT
Kultúránk számára nagyon fontos a hagyomány, különösen az építészetben. Változtak az idők, csakúgy, mint az anyagok, eszközök és körülmények, és a felhasználás is: az építészet alapelemei a biztonság, a kényelem és a kultúra – mindez a gazdaságra is jelentős hatással van. Ma minderre együtt fenntarthatóságként hivatkozunk.
Elmélet: az építészet a múlt legegyszerűbb megoldásaitól napjaink legbonyolultabb kompozícióiig fejlődött. Természetes anyagokkal, növényi rostokkal és földdel indult, majd a kő és a fa következett, végül több anyag kombinációjával.
Természetes alap: gyep, tőzeg és föld
A gyep természetes felosztásban részben fű, részben föld. Mocsaras helyeken tőzeg jelenik meg. A gyepet és a tőzeget speciális ásóval ássák, amely lehetővé teszi az azonos formát, az alkotó gyepelemek méreteit. Nedvességük miatt az elemek keresztben vannak fektetve. Ez praktikus és nagyon vonzó, dekoratív a szemnek.
A földes szerkezetekbe a nyers agyagot tömörítve, földlabdákban vagy vályogtéglás technológiával építhetjük be.
A nyers agyag bomlás után újra felhasználható, az égetett vályog – mint a klasszikus tégla – nem.
Természetes alap: kő
A menedékek legegyszerűbb alkotásai a természetes földalatti barlangok, amelyeket később sziklába vájt és összegyűjtögetett kövekből építenek, eredeti formájukban vagy többé-kevésbé pontos méretre vágva.
Az első kompozíciók habarcs nélkül, szárazon rakottan készültek. Nagyobb terek is kialakíthatók ezzel a technikával, konzolosan egymásra épített támkövekkel. A görögországi Atreus Kincstár csaknem 15 méter magas, és a Kr. e. 2. évezredben épült.
A szárazon rakott kőszerkezetek kötőanyag nélkül, vagy kő ékekkel, agyaggal és végül habarccsal is építhetők.
Fa
A legegyszerűbb fa kompozíció egy palánk: függőleges oszlopok a földbe ásva. Írországban minden crannog ezzel a rendszerrel készül. A vesszős megoldás használhatóbb, függőleges tartóágak kombinációja, vékony ágakkal összefonva. Az ilyen szerkezeteket gyakran agyaggal tömik ki.
A tömör szerkezetek készítése során vázszerkezetbe illesztenek össze méretre vágott gerendákat, később komplexebb szerkezeteket is. Ezek teljes egészében rönkökből készülnek. A fából készült kompozíciókat vakolat boríthatja, néha csak vékony mész tapasztással. A fa csak a sarkokban fedezhető fel.
Vegyes szerkezetek
Többféle anyagkombináció is előfordulhat, mint például a földdel borított faszerkezetek; más anyagokkal kitöltött vázszerkezetek; faszerkezetek kőoszlopok között.
Általánosságban elmondható, hogy a legelterjedtebb többféle anyagból álló vegyes szerkezetek a kő- vagy téglafalak, ahol az elemek között habarcs van, a teljes kompozíciót gyakran vakolat borítja, és a szerkezet pedig rejtett.
A fejlődést nem szabad mindig jó dolognak elképzelni: az azbeszt a leglenyűgözőbb példa – tökéletes anyag volt a betonnal való együttes használatra, de később súlyosan egészségtelennek bizonyult a ember számára.
A hagyományos építészet gyakorlata több, a Re-think Heritage! projektben részt vevő európai ország példáján is jól bemutatható.
Az építészet a lehetőségek terméke: a könnyebben elérhető anyagok élveznek elsőbbséget. A kő mindenhol használatos, helyenként a teljes szerkezet felépítéséhez, máshol csak a legkitettebb részletekhez – az alapozáshoz és a tartószerkezetekhez. A bőséges faanyag gazdag szerkezettípusokat ösztönöz, mint például a cölöptemplomok Skandináviában vagy Kelet-Európában. Ehhez hasonló példákat jelent a sok agyag a pannon alföldön, a gipsz Spanyolországban vagy a fehér vakolattal borított kő a Földközi-tenger környékén.
Az építészeti típusokat a természet, az idő és az emberek egyszerre hozzák létre. A leggazdaságosabb építészet a fahiányos országokban érhető tetten: az Angliában használt ‘cruck’ konstrukció (Oliver 1997) nem található a fában gazdag országokban – ezzel szemben Szlovéniában a kozolec (szénatároló) egy masszív építmény, amely túl sok fát használ (Juvanec 2007). A népi építészet jellemzője nemcsak a hasonlóságok, hanem a különbségek jelenlevősége is.
Minden építészet fontos, és nincsenek többé vagy kevésbé fontos tárgyak vagy anyagok. Minden építészet a helyi anyagok, jellemzők és építők következménye, mindez a maga idejében és helyén.