Rethink Heritage

Az agyagból megvalósítható technikák közül kétségkívül a leghatékonyabb a magas hőmérsékleten történő égetés. Az agyag az égetés során technológiailag megváltozik és már nem tudja visszanyerni az elsődleges formáját, ami a nyers (égetetlen) agyaggal még lehetséges. A rakott fal, a vert fal és a vályog porrá morzsolható,majd pedig víz hozzáadásával újraépíthető.

Az égetett téglák többféle rendszerben használhatók, de egy alapelvről mindig gondoskodni kell: a hosszának legalább egynegyedével átfedést kell létrehozni. A teljes tégla alkalmazása mellett lehetséges a fél, háromnegyed elem használata is. Az összes téglát felváltva kell elhelyezni, azaz ami az egyik oldalon hosszanti, a másik oldalon keresztirányú, ez ugyanúgy igaz az egyes rétegekben egymás felett. Mindegyik tégla lerakható akár hosszirányban (futó helyzetben) akár keresztben (kötő helyzetben), azaz a lehetséges fektetési mód kettős.

Az agyagtéglának nem szükséges egyszerű, merőleges geometriai formákkal rendelkeznie, a jobb minőségű agyagkeverék más, vastagabb formákat is lehetővé tesz. Nem csak falakra, hanem tetőre, speciális ablakokra, dekorációra stb. is alkalmazható ez a fajta építőanyag.

A téglák pontos méreteket és viszonylag éles éleket biztosítanak, ami szabályozott kompozíciókat tesz lehetővé. Tehát mindenekelőtt megfontolt arányrendszerre van szükség a téglatömbök méreteinek meghatározásához, hogy a lehető legkevesebb különböző mérettel lehessen őket megépíteni (Juvanec 2010).

Az arányelmélet nélkülözhetetlen elv, de a gyakorlatban az elsődleges követelmény az átfedés.
A vályog és az égetett téglák esetében is szükség van a moduláris méretekre - az arányelméletet követve.
A leginkább megfelelő moduláris méretmeghatározás megkettőzött számokkal rendelkező egyenletet használ:

1, 2, 4

A matematikai kifejezések a következők:

1 x 1 =1

2 x 1 = 2

4 x 1 = 4

és

2 + 2 = 4

Csak a „négy” hosszúság osztható két félre vagy háromnegyedre (Juvanec 2010). Ha ezt a hosszúságot az „egy” megjelöléssel egyszerűsítjük, a többi hosszúság a következő:

az egész elem egyenlő 1-gyel

fele ½

háromnegyede ¾, míg a legkisebb méretek ½ és ¼ lesznek.

Az átfedésnek legalább ¼-nek kell lennie.
A falat alkotó elemek moduláris hálója az „egy”-vel kezdődik, és ez van többszörözve.

A történelmi moduláris rendszerek továbbra is használatban vannak, bár a méretek megváltoztak. A szabványos 1:2:4-es tégla az osztrák-magyar rendszerben egy láb hosszal (30 cm) rendelkezett [nagyméretű tégla]. Ez az elveket és arányokat tekintve azonos a 24 cm hosszúságú téglamérettel, amelynek fele a 12 cm, háromnegyede 18 cm, magassága pedig egynegyed (6 cm).

Az arányrendszer nem korlát, több falszélességet tesz lehetővé, különböző célokra alkalmas (Juvanec 2009). Míg az éltégla helyzetű építést nem alkalmazzák (a 6 cm vastag fal nem állékony), addig a féltégla vastagságú (12 cm) falat lehet építeni válaszfalnak, teljes hosszával rakva (24 cm) pedig a fal teherhordó szerkezetté válik, 1,5-es szélességben pedig még jó szigetelő tulajdonságú is. Ahol szükséges, vastagabb falak is lehetségesek, de csak fél téglánként (12 cm) növelve a vastagságot.