Rethink Heritage

A kő természetes anyag, amely a természetben kőelemekként vagy apró darabokra őrlődve kavicsként, végső soron pedig homokként jelenik meg. A követ nehéz megmunkálni, de ugyanennyire tartós építőanyag. Jól vezeti a hőt, falként rossz hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik.

Kőszerkezetek építhetők gyűjtött, formázatlan (merőleges élek nélküli), nyers kövekből, állandó vastagságú tört lapokból rétegekben (strata),, szabályos formájú faragott kőként, végül faragott kőként kötőanyaggal.

A szemöldök (áthidaló) jelenti a legegyszerűbb kompozíciót. A kis profilú és hosszú kő nehezen található meg a természetben, az ilyen elemek nagyon ritkák. A fokozatos túllógás a legegyszerűbb megoldás két oszlop vagy fal kisebb elemekkel való áthidalására. Az álboltozat szimmetrikus túllógatások sorozata: egy rendszer, ami csak függőleges erőhatásokkal rendelkezik. Az eredmény egy hamis félköríves boltív.

A boltív egy fesztáv felett faragott kövekből áll, a végső elem pedig egy zárókő. Minden kő két oldalon van faragva (szűkülő forma), és a szerkezetben függőleges és vízszintes erők is fellépnek.

A térbeli szerkezetek között említhetjük az álboltozatos álkupolát (Rovero 2014) valamint a boltívből származó valódi kupolát.

5.41 Szárazon rakott kő: összegyűjtött illetve kiválogatott kőből

>A legegyszerűbb szerkezetet nyers kövekből építhetjük, köves terepen összegyűjtött kövekből. A gyűjtés lehet a szántók és legelők megtisztításának az eredménye vagy történhet kifejezetten építési céllal. Az összegyűjtött kövek meghatározott forma nélküliek: a kiválogatásuk szaktudást igényel, ahogy maga az építés is. A következő réteg minden kövének a megfelelő helyen kell „ülnie”, két elemre rátakarva az alatta fekvő sorban.

Az álboltozat, mint nyers kövek vízszintes rétegeiből épített térkompozíció a legmagasabb szintű professzionalizmust igényli. Ez már fellelhető az őskorban is: a Szaúd-Arábia és Jemen közötti területen talált sírok a Kr. e. ötödik évezredből valók (Steimer 2001).

5.52 Lemezesen törött kövek szárazon rakva (strata)

A kőbányákból vékony rétegekben fejtett kövek azonos vastagságú elemekkel való építést tesznek lehetővé, amelyek a szabályozott forma révén jobb szerkezeteket biztosítanak. A nyers kővel nem lehetséges egyenletes falat vagy pontos görbületet alkotni, azt csak a meghatározott méretű kövekkel lehet.

A nyers kőrétegeket kisebb darabokra kell vágni. A kő ezáltal már egyforma vastagságúra törik, de innen továbblépve akár tetszőleges méretre és formára is vágható. A fűrészelés további építőelemeket is lehetővé tesz, például áthidalókat, hegyes elemeket vagy padokat.

5.53 Faragott kőből készült szerkezetek

A szabályozott vastagságú kövekből készült szerkezetek szabályos felületekkel rendelkeznek: függőleges falak, precíz csúcsos tetők és nyílások is.

Az ellenőrzött méretű elemekből készülő épületek gyorsabban és könnyebben elkészíthetők.

5.54 Kőszerkezetek kötőanyaggal

A szárazon rakott kő más anyagok használatával még tartósabbá tehető. Kiegyenlítéshez vékony kőékek, a rétegek között illetve a falfelületeken agyag vagy habarcs használható.

A kis kőékeket csak vízszintes rétegek kiegyenlítésére használják, építésre nem. Ez a rendszer megkönnyíti a munkát.

Néhány körültekintőbben épített szárazon rakott kő épületen is agyagot (sarat) használnak vakolatként, mindkét oldalt vagy csak részben, a homlokzat elemei közötti kitöltésként. Ezt higiéniai okokból teszik: a kövek közötti helyek ideális búvóhelyet jelentenek a rovaroknak.

5.6 A boltív és a kupola

Az egyszerű építés a menhirrel kezdődik: de ez még nem építészet. Egyetlen oszlop nem nevezhető építészetnek. A menhirek sora már sokkal többet jelenthet: irányt jelölhet ki vagy geometriai alakzatokat hozhat létre, úgyis mint egy későbbi többcélú objektum első vázlata.

Két menhir, oszlop vagy függőleges tömb egy áthidalóval átkötve már dolmen. Építészetileg ez az első menedék: fedett és három oldalról védett: balról, jobbról és felülről. Több dolmen már kialakíthat egy helyiséget: egy folyosót, de ez keskeny és hosszú, többnyire Szardíniában és Bretagne-ban lelhetők fel efféle, főleg temetkezési helyül szolgáló építmények.

A következő szerkezet az álboltozat vízszintes kő rétegekből egymás fölé helyezve. Az építési modell keresztmetszetben sík konstrukciónak tekinthető. A legegyszerűbben használható, álboltozattal készült építmény egy folyosószerű szerkezet. Ez látható az egyiptomi piramisok sírkamráiban és néhány spanyolországi kútnál.

Az álboltozat csúcsa egy álboltozatos kupola négyzet vagy kör alaprajz felett. Fontos megjegyezni, hogy ez mindenféle állványzat nélkül megépíthető – csak építő kezekre és elmére van szükség.

A boltívet az etruszkok találták fel az Krisztus előtti második évezredben. Ez lehetőséget nyit az álboltozathoz képest sokkal nagyobb fesztávú szerkezetek számára és végül az igazi kupola kialakulásához vezetett.

Egy boltívnek szilárd falakra van szüksége a vízszintes erőhatások miatt. Ennek az építési módnak fontos elemei a két vállkő, a boltív faragott kövei és a zárókő. Minden kő legalább két oldalról faragva van. A zárókő nagyobb, nehezebb és mindig díszes: kiemelve a fontos szerepet, amit ellát. A vállkövek jól láthatóak, de nem olyan gazdagon díszítettek, mint a zárókő.

Minden boltíves szerkezethez állványozás szükséges, és a legkritikusabb pillanat az állványzat eltávolítása – amikor kiderül a szerkezet megépítésének minősége.

A boltív-elv legmagasabb szintű megvalósulása a kupola. Ez egy háromdimenziós boltív, amely a központi függőleges tengely körüli forgással jön létre. Az első valódi kupola a római Pantheon volt, amely a Krisztus utáni első században készült el.

Fontos megjegyezni a történelmi tényeket: a boltívet az etruszkok találták fel. A rómaiak a Krisztus előtti első évezredben meghódították és elpusztították a nemzetet, de átvették találmányukat, amelyet három dimenzióban is továbbfejlesztettek.

Minden ilyen szerkezethez szilárd falakra van szükség. A falak építhetők masszív kövekből vagy kőlemezekből, lehetnek tartószerkezeti jellegűek vagy pusztán dekoratívak. A kövek falba építhetők száraz szerkezetként, vagy más anyagokkal is köthetők: egyes kődarabokkal ékként, föld- vagy mészhabarccsal, végül pedig betonnal.