3.1 FASZERKEZETEK
Az elmélet és a gyakorlat nagyon közel áll egymáshoz a faszerkezeteknél. A törzs faragása gyakorlati feladat, kör és négyzet felhasználásával. A vízszintes, függőleges és átlós irányok az irányadók. Ez nem csak az elméleti sémát adja meg, hanem a gerendák fűrészeléséhez és összekapcsolásához is segítséget jelent.
Az első probléma a gerenda keresztmetszete. A természetes törzs lényegében kör alakú. A törzsekből álló egyszerű falszerkezetet nem lehet tömíteni, problémák vannak az elemek közötti csatlakozásokkal. Egy jól használható gerendához négyzetes keresztmetszet szükséges: négyzet vagy téglalap. Ezek az elemek már szerkezetileg szilárd és tömített falat alkothatnak (Juvanec 2012).
A gyakorlat ezeket az elemeket követi: a törzs kör alakú, a gerenda jellemzően téglalap alakú a megfelelő összeállításhoz. A rönkök sok elpazarolt térrel vannak összekötve, a gerendák nem. A fűrészelés vonalai folyamatosan kiegyenesednek. A fakötések ezeket az elveket alkalmazzák (Zwerger 2012). Az elmélet sokkal közelebb áll a gyakorlathoz, mint gondolnánk: az alap egy kör, amelynek belsejében négyzet található, és a vezető vonalak vízszintesek, függőlegesek és átlósak (Werner 1988).
Az elmélet gyakorlati alkalmazása egyszerű. Három geometriai alakzat (kör, négyzet, téglalap) és csak három irány: 0, 45 és 90 fok. Ez nem korlát, hanem rend, leegyszerűsítéssel és a végeredménnyel: harmonizált elemek szépséget eredményezve .
Egy körnek csak egy dimenziója van a középpont körül: a sugár. A kör szimmetriája centrális.
Egy négyzetnek csak egy hosszú alapvonala, egy szöge és egy átlója van. A négyzet szimmetriája látható függőleges, vízszintes vagy átlós irányban (Juvanec 2012).
A kör és a négyzet összetételének egyetlen alapadata van: az alapvonal. Ha egy négyzet oldala „egy”, akkor az átlója – Pitagorasz szerint – a kettő négyzetgyöke (mert 12+12 = c2).
A téglalap négyzetből származik, ez adja a fatábla végső formáját. A legkönnyebben használható gerenda négyzet alakú, de a legjobb teherbírású az aranymetszéssel jön létre.
Az aranymetszés a hosszúságok közötti reláció, amely felfedezhető a természetben és az emberi testben is.
Hosszúságban ez az arány így fejezhető ki:
a : b = b : c
és
c = a + b
Az aranymetszésben szereplő „c” hosszúságot az „a” és „b” hosszúságok közötti összefüggésként írjuk le, ha „c” egyenlő „a” plusz „b”-vel.
Az aranymetszés mint geometriai alakzat négyzetből és felének átlójából állhat. Összetétel téglalapban:
1 : (1 + √5)/ 2
Az aranymetszéssel létrejött keresztmetszet a leghatékonyabb, a legkisebb anyagfelhasználással a legnagyobb terhelést képes elviselni (Kusar 1999).
Ez a legfenntarthatóbb felhasználása a fának és sok fának, amit utódaink használnak majd fel.
Az aranymetszés elvével fontos objektumok, építmények keletkeztek, a legfontosabb talán a New York-i ENSZ épülete, amelyet Le Corbusier francia építész tervezett.
A fa nem csak egyszintes épületek anyaga, a mai modern faházak négy-, hat- vagy akár többszintesek is lehetnek (Züerich, Bécs, Koper).
6.1.1 Palánk- és vesszőfal
A palánk függőleges oszlopok rendszere, amelyben az elemeket a földbe ásják.
Ha a terep megfelelő, ez a kompozíció ezzel kész is van. Ha nem, akkor az oszlopokat fonással, hajlékony vagy hasított ágakkal össze lehet kötni.
Ez a legegyszerűbb rendszer, és lehetővé teszi az íves vonalakat. Az első ismert ilyen típusú építmény egy ír crannog, egy tűzhely körüli körfal, amelyet kúpos szalmatető borít.
A vesszőfal fonott: függőleges felépítésű ágakkal, amelyeket lágyabb ágak fonnak át. A felületen látszik fonott szerkezete, de a probléma az átjárhatóság a fény, a kilátás, a szél és a hideg szempontjából. A vessző a keretek legegyszerűbb kitöltőanyaga is, elsősorban kosaraknél használják.