E-É betű
Elavulás
Az az állapot, amikor már egy dologra nincs többé szükség, mert valami újabbat vagy hatékonyabbat találtak ki. Építészeti szempontból a kifejezés azokra az építményekre vonatkozik, amelyek idővel lebontásra kerülnek, mert elavult a gépészeti rendszerük vagy elégtelen bérelhető hellyel rendelkeznek, vagy stílusuk hirtelen kevéssé tetszetőssé válik..
Elemzés / Analízis
Bármilyen anyag vagy absztrakt entitás szétválasztása alkotóelemekre (a szintézissel szemben). Egy folyamat, mint módszer egy dolog természetének tanulmányozására, vagy annak lényeges jellemzőinek és kapcsolatainak meghatározására. Egy összetett téma vagy anyag kisebb részekre bontásának folyamata annak jobb megértése érdekében. Olyan folyamat, amely során a tárgyat technikai, társadalmi és jelentési értelemben vett elsődleges elemei, valamint a köztük lévő kapcsolatokat tanulmányozzák.
Ellenőrzés (monitoring)
Folyamatos kontroll. A helyszín kezelőjének és a helyi hatóságoknak folyamatosan dolgozniuk kell a világörökség részét képező ingatlanok kezelése, felügyelete és megőrzése érdekében. A tagállamok kötelesek rendszeresen jelentéseket készíteni az örökségvédelem állapotáról és a helyszíneiken bevezetett különféle védelmi intézkedésekről. Ezek a jelentések lehetővé teszik a Világörökségi Bizottság számára, hogy felmérje a helyszínek körülményeit, és végül döntsön a visszatérő problémák megoldására irányuló konkrét intézkedések meghozatalának szükségességéről. Az időszakos jelentéstételi folyamat a Világörökségi Egyezmény tagállamok általi alkalmazásának értékelését tartalmazza. Ezenkívül naprakész információkat biztosít a helyszínekről, hogy rögzítse azok védettségi állapotában bekövetkezett esetleges változásokat. Az időszakos jelentések – amelyeket maguk a tagállamok nyújtanak be – regionális alapon készülnek, a Világörökségi Bizottság megvizsgálja azokat egy előre meghatározott ütemterv szerint, hatéves ciklus szerint.
Érték
Viselkedési elvek vagy normák; közös, intézményi vagy egyéni megítélés arról, hogy mi a fontos a munkában, a kultúrában vagy az életben. A jogalkotás, az irányító hatóságok és / vagy más érdekelt felek által az örökségi helyeknek és objektumoknak tulajdonított pozitív jellemzők. Ezek a jellemzők teszik jelentőssé a helyszínt, és gyakran ezek az okai annak, hogy a társadalom és a hatóságok érdeklődnek egy adott kulturális helyszín vagy objektum iránt. Általában véve a társadalmon belüli csoportok haszonra számítanak azokból az értékekből, amelyet az erőforrásnak tulajdonítanak.
Esztétika
A látottak megtapasztalása, észlelése és átélése az érzelmek skáláján keresztül – a test érzelmi szintű reakciója a látottak észlelésekor. Figyelembe veszi, hogy mi történik az elménkkel, amikor esztétikai tárgyakkal vagy környezetekkel foglalkozunk, például vizuális művészetet nézünk, zenét hallgatunk, verset olvasunk, játékban veszünk részt vagy a természetet fedezünk fel. Az építészet és művészet filozófiája kifejezetten azt vizsgálja, hogy a művészek hogyan képzelik el, alkotják és adják elő a műveket, valamint azt, hogy az emberek hogyan használják, érzik, élvezik és kritizálják azokat. Az esztétika azt vizsgálja, hogy az emberek miért szeretnek egyes műalkotásokat, és miért nem másokat, valamint azt is, hogy a művészet hogyan befolyásolhatja hangulatunkat vagy akár hiedelmeinket.
Építészet (architektúra)
Épületek tervezése és kivitelezése, szó szerinti fordítás görögből: „szilárd építmény”. Az emberi történelem során alakult ki, változó igényeinkre, az épülettechnológiai tervezés innovációjára és a körülöttünk lévő világra vonatkozó szemléletmód változásaira válaszul. Részben a társadalom funkcionális szükségleteire adott válaszként, részben kreatív kifejezésmódként lehetőséget ad környezetünk jobb vagy rosszabb módon történő kialakítására. Az építészet gyakorlata olyan épített környezetet biztosít számunkra, ahol az épületek munkahelyként, otthonként és közösségi térként funkcionálnak.
Építészeti megőrzés (konzerválás)
Építészeti szempontból egy épület vagy hely gondozásának összes olyan folyamatát jelenti, amely hozzájárul ahhoz, hogy az megőrizze építészeti és kulturális jelentőségét. Ebbe beletartoznak azok a folyamatok (használati, építési és vizuális), amelyek célja az épület eredeti esszenciájának megőrzése, eredeti vagy más anyagok felhasználásával, de figyelve arra, hogy az épület vizuális különlegessége megmaradjon. >> Épületvédelem >> Konzerválás (megőrzés)
Építészeti táj
Hasonló építészeti jellemzőkkel rendelkező lehatárolt terület. Olyan téregységet takar, amely a sajátos földrajzi, időjárási, kulturális, gazdasági és egyéb körülmények miatt hasonló építészeti adottságokkal, felismerhető identitással, elemenként egymáshoz való viszonyulással és az egészet befolyásoló hatással rendelkezik, mind alkalmazhatósági, mind vizuális értelemben. >> Kultúrtáj >> Táj
Épített környezet
A környezet részeként ember alkotta szerkezetek és felületek gyűjteményeként létező építészeti objektum. Az épített környezet kifejezés az emberi tevékenység színterét biztosító, ember alkotta környezetre utal, amely az épületektől és parkoktól vagy zöldterületektől a városrészekig és városokig terjed, gyakran magukban foglalva támogató infrastruktúrájukat, például vízellátást vagy energiahálózatokat. Az épített környezet az emberi munka anyagi, térbeli és kulturális terméke, amely egyesíti a fizikai elemeket és az energiát az élet, a munka és a pihenés számára. Úgy határozták meg, mint „az ember alkotta tér, amelyben az emberek nap mint nap élnek, dolgoznak és rekreálódnak”.
Épületcsoport
Különálló vagy összefüggő épületek csoportja, amelyek építészetük, homogenitásuk, tájban elfoglalt helyük miatt történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból kiemelkedő egyetemes értékűek.
Épületek alkalmazkodóképessége
Egy épület képessége arra, hogy többféle módon, többször is használható legyen az élettartama során. Például egy épület mozgatható falakkal/válaszfalakkal való megtervezése lehetővé teszi a különböző felhasználók számára, hogy átalakítsák a teret. Ezenkívül a fenntartható tervezés lehetővé teszi, hogy az épület alkalmazkodjon a különböző környezeti helyzetekhez és feltételekhez.
Épületek megőrzése (konzerválás)
Egy épület bölcs felhasználása és kezelése a nemkívánatos változások megelőzése érdekében, amelyek magukban foglalhatják a nem kívánt vagy összeférhetetlen átalakításokat, leromlást, pusztulást, helytelen használatot vagy az épület elhanyagolását. Az építészeti konzerválás az a folyamat, amelynek során egyének vagy csoportok megpróbálják megvédeni értékes épületeiket a nem kívánt változásoktól. Az épületek megőrzése a kulturális és épített környezet egészéhez kapcsolódó értékazonosítási, politikai, szabályozási és érdekérvényesítési kérdésekre is vonatkozik. Ez a szélesebb kör elismeri, hogy a társadalomnak különféle mechanizmusokkal rendelkezik a történelmi jellegű kulturális erőforrások azonosítására és értékelésére, törvények létrehozására ezen erőforrások védelmére valamint politika és kezelési tervek kidolgozására a bemutatásra, a védelemre és az oktatásra vonatkozóan. Ez a folyamat jellemzően a társadalom tervezési rendszerének egy speciális aspektusaként működik és ennek gyakorlóira az épített vagy történelmi környezet védelmével foglalkozó szakembereknek nevezik. >> Építészeti konzerváció >> Konzerváció
Épületlezárás (mothballing)
Az épület ideiglenes bezárásának folyamata, hogy megóvjuk az időjárástól valamint a vandalizmustól. A lezárás folyamata nem vezethet maradandó károsodáshoz, ezért minden beavatkozást mérlegelni kell a visszafordíthatósága és az általános haszna szempontjából. A folyamat többnyire a következőkből áll:
- Az épület és a hozzá tartozó állapotok vagyonvédelmi biztosítása a vandalizmus és a betörések csökkentése érdekében továbbá a megfelelő szellőzés biztosítása a belső térben.
- Közművek és gépészeti rendszerek biztonságossá tétele vagy módosítása.
- A védelemhez karbantartási és ellenőrzési terv kidolgozása és végrehajtása.
Expresszionizmus (expresszionista építészet) – 1910-1924
Egy európai építészeti mozgalom, párhuzamosan leginkább a Németországban kialakult és uralkodó expresszionista képző- és előadóművészettel. Az expresszionista építészet a modern építészet három domináns stílusának egyike (nemzetközi stílus, expresszionista és konstruktivista építészet). Az expresszionista építészek olyan anyagokat használtak fel mint a beton és az üveg, újszerű szobrászati formák és tömegek létrehozására, amelyek néha eltorzítottak és töredezettek az érzelmi perspektíva kifejezésére. Eme építészet fontos képviselői Bruno Taut, Erich Mendelsohn, Walter Gropius, Mies van der Rohe stb.