N betű
Nemzeti örökség
Olyan értékekkel rendelkező örökségi helyszín, amelyet egy kormányzati egység az adott ország kulturális öröksége vagy történelme szempontjából nemzeti jelentőségűként jelölt meg. Más meghatározás szerint a nemzeti jelentőségű kulturális örökség helyszíne. A nemzeti örökségi helyszínek fizikailag több nemzet találkozási pontjaként is előfordulnak, de térben korlátozott módon, nem fedve le az összes államot vagy etnikai területet. Ha a nemzeti örökség egy nagyobb terület részeként vagy több, helyi adottságokkal rendelkező kulturális entitásként ismerhető el nemzetközi jelentőséggel, akkor a nemzetközi örökség hatálya alá tartozik.
Nemzetközi örökség (a világörökség része is)
Olyan helyszín, amely nemzetközi jelentőségű kulturális örökséggel azonosítható. Olyan helyszín, amely számos nemzet és etnikai csoport kulturális örökségének helyszíne, amelyet szakmai szervezetek tudományos kritériumai alapján határoztak meg és az UNESCO széles körben elismert. Különböző területek vagy tárgyak, amelyek felkerültek az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO) Világörökségi Listájára. A helyszíneket a kulturális és természeti világörökség védelméről szóló egyezmény értelmében „kiemelkedő egyetemes értékűnek” minősítik. Ezt a dokumentumot az UNESCO 1972-ben fogadta el, és hivatalosan 1975-ben lépett hatályba, miután húsz ország ratifikálta. Keretet biztosít a nemzetközi együttműködéshez a kulturális javak és természeti területek megőrzésében illetve védelmében világszerte.
Nemzetközi stílus (International Style) (1927-1971)
A 20. század közepén vált népszerűvé. A modernizmus díszmentes, markáns formája volt, az egységek ismétlődése és az üveg széleskörű használata jellemezte. Ez egy olyan stílus, amely még mindig széles körben elterjedt a világ városainak magas épületei révén. A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai, a Nemzetközösség (Commonwealth) épülete, az Illinois Institute of Technology kampusza stb.
Népi építészet (Vernakuláris építészet)
Meghatározható olyan helyi vagy regionális építkezésként, amely az épület helye szerinti terület hagyományos anyagait és erőforrásait használja, képzetlen mesterek által, képzett szakemberek felügyelete nélkül kivitelezve. Következésképpen ez az építészet szorosan kapcsolódik kontextusához, és tisztában van környezetének sajátos földrajzi jellemzőivel és kulturális vonatkozásaival, amelyek erősen befolyásolják. Emiatt egyedülállóak a világ különböző helyein, és akár az identitás megerősítésének eszközévé is válhatnak.
Neogótikus építészet (1760–1880)
Egy építészeti mozgalom, amely Angliában kezdődött. Népszerűsége gyorsan nőtt a 19. század elején, amikor a neogótikus stílusok egyre komolyabb és tanultabb tisztelői a középkori gótikus építészet újjáélesztésére törekedtek, ellentétben az akkori neoklasszikus stílusokkal. A “Gothic Revival” az eredeti gótikus stílus jegyeiből merít, beleértve a díszítő mintákat, a csúcsdíszeket, a csúcsíves illetve mérműves ablakokat és egyebeket.
Neolitikus építészet (Kr. e. 10 000–2 000)
Nem igazán nevezhető építészetnek, bár van néhány építészeti vonatkozása. Nemcsak menedékházakat, hanem sírokat, vallási épületeket, szimbolikus építményeket és emlékműveket is létrehozott, mint például az Európában és a Földközi-tengeren mentén található megalitok. Néhány ilyen szerkezet különösen jól kidolgozott volt. Az építőanyagai közé tartozott a vályogtégla, a bőr, a textíliák, a kő és a fa.
Neoromán építészet (1840-1900)
Az épület stílusát a 11. és 12. századi román építészet ihlette. A történelmi román stílustól eltérően azonban a neoromán stílusú épületek általában egyszerűbb boltíveket és ablakokat tartalmaztak, mint történelmi társaik.
Normann építészet (1075–1250)
A román építészet külön kategorizált stílusa, amelyet a normannok fejlesztettek ki. A kifejezést hagyományosan az angol román építészetre használják. A normannok nagyszámú kastélyt és erődítményt hoztak létre, köztük tornyokat, kolostorokat, apátságokat, templomokat és katedrálisokat, a szokásos román stílusú lekerekített boltívek és a stílus más regionális változataihoz képest különösen masszív arányok által jellemezhető stílusban.