1.1 BEVEZETÉS
Az építészettörténet hosszú évszázadai során a műemléki értékek felügyelete vagy azok gondozása iránti igény mindig elsődleges volt a bontással vagy "egyszerű" átépítésekkel szemben. Az is bizonyos, hogy már az ősi (ókori) civilizációk is irányelveket fogalmaztak meg a legfontosabb építészeti alkotásaik karbantartását és megőrzését illetően.
A 18. század végének bátortalan próbálkozásai után a 19. századra előbújtak az építészeti értékek megőrzésének (konzerválásának) és helyreállításának (restaurálásának) első "hivatalos" szószólói, úttörőként lépve színre olyan országokban, mint Franciaország, Anglia vagy Itália. Annak ellenére, hogy eleinte a hangjuk alig ért el valakihez és hiányoztak a gondolatok terjesztésének azon csatornái is, melyek csak később erősödtek fel az újabb lehetőségek révén, ám hatásuk így is kimagasló az elmélet (teória) kialakulásában és fejlődésében. Később kétségkívül a műemlékvédelmi karták lettek azok az ismertebb intézkedések, amelyek nemzetközi szinten tesznek módszertani javaslatokat.
1883-ban Rómában egy mérnökökből és építészekből álló csoport nagyszabású konferencia keretében ült asztalhoz, hogy megbeszéléseket folytassanak és megállapodjanak számos olyan intézkedésről, amelyeket a műemlékvédelmi eljárások során végre lehet hajtani. A szempontok közeledése, az elvi álláspontok és szabályok megvitatása egyenesen vezetett az első műemlékvédelmi karta összeszerkesztéséhez. A kezdeti lépést követően a 20. század eleje óta világszerte folyamatosan dolgoznak ki műemlékvédelmi kartákat. Számos hivatalos dokumentum (karták, ajánlások és nyilatkozatok) jelent meg a különböző városok neve alatt, ahol a műemlékvédelem területén működő szervezetek tagországai a találkozókat tartották.
Meg kell jegyezni, hogy a különböző kartáknak soha nem volt jogi hatálya vagy kötelező ereje, sokkal inkább ajánlásoknak tekinthetők, amelyek a szakemberek figyelmét kívánják felhívni egy adott műemlék (műtárgy) megfelelő vagy éppen szakszerűtlen műszaki átalakításának előnyeire vagy veszélyeire. Mostanra a karták jellege és tartalma megváltozott, jelentős fejlődésen menve keresztül a korábban összeállított dokumentumokhoz képest. Különösen igaz ez a 21. századi kartákra, amelyek sokkal összetettebbek és árnyaltabbak, mint a korábbi dokumentumok, melyek hangvétele és irányelvei viszont sokkal általánosabb érvényűek és nagyban determináltak is voltak a 20. század nagy világégéseinek következményeképpen.
A karták bemutatása többféleképpen történhet: az egyik lehetséges megoldás időrend szerint elemzi a fejlődésüket, követve a történelem változásokat. Egy másik érdekes megoldás egyfajta horizontális és interdiszciplináris megközelítés segítségével igyekszik összefüggéseket keresni az egyes tématerületeket, kérdésköröket valamint a különböző évtizedek megoldandó konfliktusait vizsgálva. Egy harmadik lehetséges megoldás azt elemezheti, hogy karták (és egyéb nyilatkozatok vagy ajánlások) az idők során milyen hatással rendelkeznek, milyen gyakran hivatkoznak rá, valamint hogy az olyan nemzetközileg elismert szervezetek mint az ICOMOS és az UNESCO mennyire teszik őket magukévá.