1.2 MEGJEGYZÉSEK A MŰEMLÉKVÉDELEM ELMÉLETÉHEZ
Ahhoz, hogy megértsük a műemlékvédelem jelenlegi helyzetét, az irányelveket és a terület szakértőinek szerepét, valamint a tudományág múltbeli alakulását kell elemezni. Korunk igényeinek, kulturális sokszínűségének megfelelően számos tanulmány készült
erről a témáról, ami elengedhetetlen a felelős, szakszerű műemlékvédelemhez. Bár a műalkotások és az épületek megőrzése az ókortól napjainkig jelen van, a történelem során két jól elkülöníthető szakaszt azonosíthatunk. A kezdeti, tudomány előtti időszakban
(a korai, történelmi civilizációktól a 18. századig), a műemlékek, festmények és szobrok megóvása egyértelműen korábbi tapasztalatokon nyugvó, kézműves tevékenység volt, amelyeknek célja főként a sérülések kijavítása, az állagromlás megelőzése,
az elveszett elemek rekonstrukciója vagy azok megfelelő módosítása a kor ízlésének, ideológiájának, vagy más szempontnak (gazdasági, politikai…) megfelelően. A mesterek szigorúan őrizték módszereiket, hiszen szakmai szempontból nem volt különbség
a művészeti alkotás és a műemlékvédelem közt.
A második szakasz, vagy tudományos korszak (19. és 20. sz.) a kortárs korszakkal kezdődött. Ez egybeesett a műemlékvédelem modern értelmezésével valamint a műemlékek védelmének igényével, célul tűzve ki azok továbbadását a jövő generációinak. A különféle műemlékvédelmi elméletek, amelyek kezdetben a történelmi hitelességen, valamint a műemlékek különböző értékeinek ismeretén alapultak, alkotják jelenleg a tudományág magját. Ezzel párhuzamosan a technológiai újítások és a szakmai tudatosság előtérbe kerülése magával hozta a történeti építészet ismeretének és fennmaradásának biztosítására legalkalmasabb módszerek kutatását, tanulmányozását is.