Rethink Heritage

I. HISTORY OF HERITAGE MANAGEMENT

ATHÉNI KARTA - 1931

Az Athéni Kongresszus a következő hét határozatot hozta, melyeket "Carta del Restauro" névvel illettek:

1. Nemzetközi helyreállítási szervezeteket kell létrehozni operatív és tanácsadói szinten.
2. A javasolt helyreállítási projekteket hozzáértő kritikának kell alávetni, hogy elkerüljük azokat a hibákat, amelyek az építmények karakterének és történelmi értékeinek elvesztését okozzák.
3. A történelmi helyszínek megőrzésével kapcsolatos problémákat nemzeti szintű jogszabályokkal kell megoldani minden országban.
4. Az azonnali helyreállításra nem szoruló feltárt területeket védelem céljából újra el kell temetni.
5. A helyreállítási munkák során korszerű technikák és anyagok is alkalmazhatók.
6. A történelmi helyszíneket szigorú felügyelet alatt álló védelemben kell részesíteni.
7. Figyelmet kell fordítani a történelmi helyszíneket körülvevő területek védelmére.

Az Athéni Konferencia általános megállapításai:

I.  Az Athéni Konferencia, meggyőződve arról, hogy az összes államok, amelyek a kultúra őrizői, érdekeltek az emberiség művészeti és régészeti örökségének megőrzésében, azt kívánják, hogy kölcsönösen egyezzenek meg, s egyre szélesebb és konkrétabb együttműködést fejtsenek ki a művészeti és történeti emlékek védelmének elősegítése érdekében. A konferencia rendkívül kívánatosnak tartja, hogy az illetékes intézmények és csoportok, a nemzetközi jog bármely megsértése nélkül, érdekeltségüket nyilváníthassák azoknak a remekműveknek védelme ügyében, amelyekben az emberi kultúra a legmagasabb fokon jut kifejezésre, s amelyek fenyegetve lenni látszanak. Határozatot hoz, hogy az ilyen tárgyú beadványokat, a Népszövetség Szellemi Együttműködési Szervezete elé terjesztve, az államok jóindulatú figyelmébe lehessen ajánlani. A Szellemi Együtt-működés Nemzetközi Bizottsága hatáskörébe fog tartozni a Múzeumok Nemzetközi Hivatala vizsgálata és nyilatkozni a nemzeti bizottságok útján, a szükséges információk beszerzése után, minden egyes esetben a megteendő intézkedések szükségességére és a követendő eljárás módjára nézve. 

II.  A konferencia meghallgatta a műemlékvédelem általános alapelveinek és tanainak kifejtését. Megállapította, hogy bármily különfélék is az egyes esetek és azok megoldásai, a jelen levő különböző államoknál általánosan az a tendencia uralkodik, hogy lemondanak a teljes visszaállításról, és annak kockázatait rendszeres, tartós karbantartással kerülik ki, biztosítva az épületek állagmegóvását.  Abban az esetben, ha a restaurálás a pusztulás veszélye miatt elkerülhetetlen, ajánlatos tiszteletben tartani a múlt történeti és művészeti alkotását anélkül, hogy bármely korszak stílusát száműznénk. A konferencia azt ajánlja, hogy ha lehetséges, fenn kell tartani a műemlékek rendeltetését, mely biztosítja életük folyamatosságát, de a modern funkciónak mindenekelőtt tisztelnie kell a műemlék történeti és művészeti jellegét. 

III.  A konferencia foglalkozott a különböző nemzetek történeti, művészeti és tudományos értékei védelmével kapcsolatos törvényeivel, és egyhangúlag jóváhagyta azt a törekvést, mely a magánérdekkel szemben a közösség jogait támogatja.  Megállapította, hogy a törvények ellentmondásai a magán- és közérdek összeegyeztetésének nehézségeiből adódnak: következésképpen, elfogadva e törvények általános tendenciáját, úgy véli, hogy azok a helyi körülményeknek és a közvéleménynek megfelelően alkalmazandók úgy, hogy a lehető legkisebb ellenzésre találjanak, számot vetve a tulajdonosok által a közérdekben hozandó áldozatokkal. Határozatként kimondja, hogy a (köz)hatóság minden államban olyan hatalommal rendelkezzék, hogy sürgős esetben megőrző intézkedéseket tehessen. Végül azt kívánja, hogy a Múzeumok Nemzetközi Hivatala vezessen a tárggyal kapcsolatban összehasonlító jegyzéket a különböző országokban hatályos törvényekről és publikálja azt. 

IV. A konferencia megelégedéssel állapítja meg, hogy a különböző beszámolókban elhangzott elvek és technikai eljárások azonos törekvést ösztönöznek, vagyis: ha romról van szó, lelkiismeretes állagmegóvás szükséges, s ha a rom állapota és körülményei engedik, szerencsés megoldás a megtalált elemek eredeti helyükre való visszahelyezése (anastylosis); és az e célra használt új anyagnak fel-ismerhetőnek kell lennie. Amikor azonban egy ásatás során napvilágra került rom konzerválása lehetetlennek bizonyul, tanácsosabb azt pontosan felmérni és újra visszatemetni, mint pusztulásra ítélni. Természetes, hogy a romok ásatási és konzerválási munkái megkívánják a régész és az építész szoros együttműködését. Ami az egyéb műemlékeket illeti, a szakértők egybehangzóan azt tanácsolják, hogy mivel minden eset speciális karakterű, minden műemlék állagmegóvása vagy részleges restaurálása előtt lelkiismeretes kutatást kell végezni az orvoslásra szoruló baj megismerése céljából. 

V. A szakértők a régi épületek megerősítésével kapcsolatban különböző előadásokban foglalkoztak a modern anyagok alkalmazásával, és jóváhagyták a modern technika minden segítő eszközének józan alkalmazását, különös tekintettel a vasbetonra.  Véleményük szerint a szilárdító eszközöket rejtve kell alkalmazni, hogy a restaurálandó épület megjelenése és jellege ne változzék; ezen anyagok használatát különösen azokban a speciális esetekben ajánlják, amikor lehetséges az elemek in situ konzerválása, elkerülve ezzel a megsemmisülés és az újjáépítés kockázatát. 

VI. A konferencia megállapítja, hogy az egész világon a műemlékeket a mai életkörülmények mellett egyre több káros külső hatás fenyegeti, és mivel nem lehet olyan általános szabályt felállítani, mely az esetek bonyolultságának megfelelne, ajánlja, hogy:  1. Minden országban a műemléki konzervátorok és építészek működjenek együtt a természettudományok szakembereivel, fizikusokkal, kémikusokkal, hogy egyre jobban alkalmazható biztos eredményeket érjenek el.  2. A Múzeumok Nemzetközi Szervezete dolgozatok és rendszeres ismertetések útján terjessze az elért eredményeket, és tájékoztasson a különböző országokban megkezdett munkákról.   Ami a műemléki szobrászati művek konzerválását illeti, a konferencia úgy véli, hogy azok eltávolítása abból a keretből, amely számára készültek, elvi szempontból helytelen. Óvintézkedésnek, amikor még megvannak, az eredetiek restaurálását ajánlja; ha hiányoznak: másolatok elkészítését tartja célszerűnek. 

VII. A konferencia azt ajánlja, hogy új épületek építésénél a város jellegét és arculatát tartsák tiszteletben, különösen a régi műemlékek közvetlen környezetében, amely környezetre különös gondot kell fordítani. Hasonló tiszteletben kell részesíteni bizonyos együtteseket és különösképpen a festői városképeket.  Védelem alá helyezhető az egyes műemlékekhez vagy együttesekhez tartozó növényzet és díszítő vegetáció, azok régi hangulatának, jellegének megőrzése érdekében. A konferencia különösen ajánlja, hogy a történeti és művészeti emlék közvetlen környezetében tiltsanak meg minden reklámot, a távírópóznáknak és huzaloknak bántó elhelyezését és minden zajos és sértő üzem telepítését. 

VIII. A konferencia azt határozza, hogy:  1. A különböző államok, illetve e célra létesített vagy erre elismerten jogosult intézmények publikálják műemlékeik szöveges és fényképekkel ellátott jegyzékét.  2. Minden állam létesítsen olyan archívumot, melyben a saját történeti műemlékeire vonatkozó dokumentumokat őrzi.  3. A Múzeumok Nemzetközi Hivatala szenteljen néhány cikket publikációi közt a történeti műemlékek konzerválási eljárásainak és módszereinek.  4. Ugyanezen intézmény dolgozza ki az ilyen módon összegyűjtött építészeti, történeti és technikai adatok legmegfelelőbb terjesztési és hasznosítási eljárását.  

IX. A konferencia résztvevői, miután munkájuk folyamán meglátogatták Görögország főbb ásatási területeit és antik emlékeit, egyhangúan tiszteletüket fejezték ki a görög kormány iránt, mely amellett, hogy hosszú évek óta maga biztosította e tekintélyes munkák megvalósítását, megengedte minden országból származó régész szakemberek közreműködését. Ezzel példát mutatott és hozzájárult a szellemi együttműködés megvalósításához, melynek szüksége oly élénken mutatkozott munkánk folyamán. 

X. A konferencia mélyen meg van győződve arról, hogy a műemlékek és művészi alkotások megőrzésének legjobb biztosítéka maguknak a népeknek a műemlékek iránt érzett tiszteletéből és ragaszkodásából fakad; megfontolva, hogy ezek az érzelmek nagyban fokozhatók a hatóságok által kezdeményezett akciókkal, határozatot hoz arról, hogy a nevelők nagy gonddal szoktassák az ifjúságot a műemlékek minden rongálásának megakadályozására, és indítsák őket nagyobb általános érdeklődésre az egész emberi kultúra e tanúbizonyságainak védelme iránt.