Rethink Heritage

I. HISTORY OF HERITAGE MANAGEMENT

UNESCO-EGYEZMÉNY A VILÁG KULTURÁLIS ÉS TERMÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK VÉDELMÉRŐL, 1972

(Kivonat)

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése 1972. október 17. és november 21. között Párizsban összeült tizenhetedik ülésszakán

– megállapítva, hogy a kulturális és természeti örökséget egyre inkább nemcsak a hagyományos okok fenyegetik megsemmisítéssel, hanem azok a változó társadalmi és gazdasági körülmények is, amelyek a helyzetet egyre félelmetesebb károkozó vagy pusztító jelenségekkel súlyosbítják,
– tekintetbe véve, hogy a kulturális és természeti örökség bármely részének pusztulá-sa vagy eltűnése súlyosan csorbítja a világ valamennyi nemzetének örökségét,
– tekintetbe véve, hogy a kulturális és természeti örökség védelme nemzeti szinten a szükséges eszközigény nagyságára tekintettel nem egyszer elégtelen, és amiatt, hogy azon ország gazdasági, tudományos, valamint műszaki erőforrásai, melynek területén a megmentendő vagyon található, gyakran nem egységesek,
– emlékeztetve arra, hogy a Szervezet Alapokmánya előirányozza azt, hogy a világörökség magóvásán és megvédésén őrködve segít ezen célokat szolgáló ismeretek megőrzésében, bővítésében és terjesztésében, ajánlja az érdekelt nemzeteknek ilyen célú nemzetközi megállapodások megkötését,
– tekintetbe véve, hogy a kulturális és természeti javakra vonatkozó meglévő nemzet-közi egyezmények, ajánlások és határozatok bármely nép tulajdonának tekintendő, egyedülálló és pótolhatatlan javak megőrzésének jelentőségét bizonyítják a világ népei számára,
– tekintetbe véve, hogy bizonyos kulturális és természeti javakat kiemelkedő jelentőségüknél fogva az egész emberiség örökségének részeként kell megőrizni,
– tekintetbe véve, hogy ezen javakat fenyegető új veszélyek széles köre és súlyossága miatt a kivételes egyetemes értékű kulturális és természeti örökség megvédésében olyan kollektív segítségnyújtás biztosítása hárul a nemzetközi közösségre, mint egészre, mely bár nem helyettesíti az érdekelt állam tevékenységét, ahhoz hatéko-nyan hozzájárul,
– tekintetbe véve, hogy új rendelkezések elfogadása céljából elengedhetetlen olyan, a kivételes egyetemes értékű természeti és kulturális örökség kollektív megvédését szolgáló, hatékony rendszer egyezmény formájában történő létrehozása, mely ál-landó jellegű és összhangban van a korszerű tudományos módszerekkel,
– miután elhatározták a tizenhatodik ülésszakon, hogy ez a kérdés nemzetközi egyezmény tárgyát képezze, 1972. november 16-án elfogadja a jelen EGYEZMÉNYT.

I. A kulturális és természeti örökség meghatározása 

1. cikk

Jelen Egyezmény szempontjából „természeti”, „kulturális örökség”-nek tekintendők a következők:

• a műemlékek: építészeti alkotások, nagyméretű szobrászati és festészeti alkotások, régészeti jellegű elemek vagy szerkezetek, feliratok, barlangok és ezek alkotórészeinek olyan csoportjai, melyek történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból kiemelkedő, egyetemes értékűek;
• épületegyüttesek: egyedülálló vagy egybefüggő építménycsoportok, melyek építészeti stílusuknál, egységes jellegüknél fogva, vagy a környezetbe való beilleszkedésük folytán történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból kiemelkedő egyetemes értékűek;
• helyszínek: emberi alkotások, vagy ember és természet együttes alkotásai, valamint régészeti lelőhelyeket is magukban foglaló olyan területek, amelyek történelmi, esztétikai, etnológiai vagy antropológiai szempontból kiemelkedő egyetemes értékűek.

2. cikk

Jelen Egyezmény szempontjából „természeti örökség”-nek tekintendők a következők:

• fizikai és biológiai alakulatok, vagy ezen alakulatok csoportjaiból álló olyan természeti alkotások, melyek esztétikai vagy tudományos szempontból kiemelkedő, egyetemes értékűek;
• geológiai és fiziográfiai alakulatok, valamint veszélyeztetett állat- és növényfajok lakó-, illetve termőhelyéül szolgáló pontosan körülhatárolt területek, melyek a tudomány vagy megóvás szempontjából kiemelkedő egyetemes értékűek;
• természeti tájak vagy pontosan körülhatárolt természeti területek, melyek a tudomány, a megőrzés vagy a természeti szépség szempontjából kiemelkedő, egyetemes értékűek. 

[...]

II. A kulturális és természeti örökség nemzeti és nemzetközi védelme  

4. cikk

• A jelen Egyezményben részes minden állam elismeri, hogy az 1. és 2. cikkekben megjelölt kulturális és természeti örökség kijelölésének, védelmének, megóvásának, bemutatásának és a jövő nemzedékek számára való átadása biztosításának elsődleges kötelezettsége arra az államra hárul, amelynek területén található.  A fentiek érdekében minden tőle telhetőt megtesz saját erőforrásainak teljes igénybevételével, illetve ahol szükséges, mindennemű olyan nemzetközi, különösen pénzügyi, művészeti, tudományos és technikai segítség és együttműködés felhasználásával, amely módjában áll.  

[...]

III. A világ kulturális és természeti örökségének védelmére létrehozott kormányközi bizottság 

8. cikk

• Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetén belül ezennel kormányközi bizottság létesül a kiemelkedő, egyetemes értékű kulturális és természeti örökség védelmére „Világörökség Bizottsága” elnevezéssel.  Ez az Egyezményben részes 15 államból áll, melyeket az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Közgyűlésének rendes ülésszaka folyamán választanak meg az Egyezményben részes államok.  A Bizottság tagállamainak számát 21-re kell emelni, azon Közgyűlés rendes ülésszakának időpontjától kezdődően, amely azt követően ül össze, hogy az Egyezmény legalább 40 tagállam vonatkozásában hatályba lépett.  1 A Bizottság tagjai megválasztásánál a világ különböző övezeteinek és kultúráinak méltányos képviseletét kell biztosítani.  2 Tanácskozási joggal vesz részt a Bizottság ülésein a Kulturális Javak Megóvása és Helyreállítása Tanulmányozásának Nemzetközi Központja (Római Központ), a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) és a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) egy-egy képviselője, valamint más kormányközi vagy nem kormányközi, hasonló célú szervezetek képviselői is részt vehetnek ta-nácsadói minőségben, az Egyezményben részes államokban az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Közgyűlésének rendes üléssza-kain kinyilvánított kérése alapján.  

[...]

IV. A világ kulturális és természeti örökségének védelmére szolgáló alap 

15. cikk

• A világ kiemelkedő, egyetemes értékű természeti és kulturális örökségének védelme céljából ezennel „Világörökségi Alap” elnevezéssel alap létesül.
• Az Alap az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete pénzügyi rendelkezéseinek megfelelően letéti alapból áll.
• Az Alap forrásai a következők:
  
  a) a jelen Egyezményben részes államok kötelező és önkéntes hozzájárulásai;
  b) hozzájárulások, adományok, hagyatékok, melyek származhatnak:
  
  (I) más államokból,
  (II) az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az Egyesült Nemzetek más szervezetei, különösen az Egyesült Nemzetek Fej-lesztési Programja és más kormányközi szervezetektől,
  (III) állami és magántestületektől, valamint magánszemélyektől;
  
  c) az Alap forrásai után járó kamatok;
  d) az Alap javára rendezett gyűjtések és rendezvények bevételei;
  e) minden más, a Világörökség Bizottsága által bevételezett pénzeszköz, melyet az  Alap szabályzata lehetővé tesz. 
  
  
•  Az Alap javára történő hozzájárulás és a Bizottságnak nyújtott egyéb támogatás kizárólag a Bizottság által meghatározott célokra történhet. A Bizottság olyan hozzájárulásokat is elfogadhat, amelyek kizárólag meghatározott programok vagy terv céljaira használhatók fel azzal a feltétellel, hogy ezen programok megvalósításáról, illetve végrehajtásáról a Bizottság maga dönt. Az Alaphoz való hozzájárulás nem köthető semmilyen politikai feltételhez.  
  

V. A nemzetközi támogatás feltételei és módozatai 

19. cikk

• A jelen Egyezményben részes bármely állam nemzetközi segítséget kérhet a területén levő kiemelkedő, egyetemes értékű kulturális vagy természeti örökséghez tartozó vagyontárgy számára. Kérelméhez csatolni kell a 21. cikkben meghatározott minden olyan információt és rendelkezésre álló dokumentációkat, amelyek a Bizottság határozatának meghozatalához szükségesek.

[...]

22. cikk

A Világörökség Bizottsága által nyújtott támogatás formái a következők:

a) a jelen Egyezmény 11. cikke (2) és (4) bekezdésében meghatározott kulturális  és természeti örökség védelmével, fenntartásával, bemutatásával és helyreállítá sával kapcsolatos művészeti, tudományos és műszaki kérdésekre vonatkozó ta nulmányok folytatása,
b) szakértők, műszaki szakemberek, valamint szakképzett munkaerő rendelkezés re bocsátása, akik biztosítják az előirányzott munkálatok megfelelő elvégzését,
c) szakemberek képzése minden szinten, a kulturális és természeti örökség feltárá sa, védelme, fenntartása, bemutatása, helyreállítása területén,
d) olyan felszerelések rendelkezésre bocsátása, melyekkel az érdekelt állam nem  rendelkezik, vagy amelyeket nem tud megszerezni,
e) alacsony kamatú, kamatmentes vagy hosszú lejáratú kölcsönök,
f) kivételesen, rendkívül indokolt esetekben vissza nem térítendő támogatások biz tosítása.  

[...]

25. cikk

• A szükséges munkálatok költségfedezete elvileg csak részben hárulhat a nemzetközi közösségre. A nemzetközi támogatást élvező államnak minden program vagy terv megvalósításában jelentős részt kell vállalnia, kivéve, amikor forrásai ezt nem teszik lehetővé.  

[...]

VI. Nevelési programok [...]

VII. Beszámolók

29. cikk

• Az Egyezményben részes államok az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete által meghatározott időpontokban és módon időszakos jelentéseikben a Közgyűlésnek tájékoztatást adnak az Egyezmény végrehajtása érdekében alkotott törvényhozási és közigazgatási rendelkezéseikről és más erre vonatkozó intézkedéseikről, valamint az e téren szerzett részletes tapasztalataikról.
• Ezeket a beszámolókat a Világörökség Bizottsága elé terjesztik.
• A Bizottság az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Közgyűlésének rendes ülésszakaira saját tevékenységéről beszámolót készít. 
  

VIII. Záró rendelkezések [...]