Rethink Heritage

Bevezető  

1. Mi, a Narában (Japánban) összegyűlt szakemberek üdvözölni kívánjuk a japán ha-tóságok nagyvonalúságát és intellektuális érdeklődését, amivel lehetővé tették, hogy egy nagyon is aktuális fórumon kihívás tárgyává tehessük a konzerválással kapcsolatos hagyományos eszméinket, hogy vitathassuk látókörünk kiszélesítésének útjait és lehetőségeit, s ezzel nagyobb megbecsülést biztosíthassunk a sokféle kultúra és örökség konzerválási gyakorlatának.  

2. Egyúttal méltóképpen üdvözölni kívánjuk a vitának a Világörökség Bizottság által javasolt kereteit. A bizottság az előterjesztett javaslatok tanulmányozása során szükségesnek találta, hogy értékelje a különböző országok kulturális és társadalmi értékeit a hitelesség szemszögéből. 

3. A Narai dokumentum a hitelességről az 1964-es Velencei Karta szellemében fogant. Arra épül és azt egészíti ki, figyelembe véve azt a különleges jelentőséget, amelyet a kulturális örökség majd mindenhol betölt napjainkban a világban.  

4. Egy olyan világban, amely egyre inkább áldozata a globalizálódásnak és a homogenizálódásnak, ahol a kulturális identitás keresése erőszakos nacionalizmust, a kisebbségi kultúrák elnyomását válthatja ki, a konzerválási gyakorlat hitelességének érvényre juttatása lényegi hozzájárulás az emberiség kollektív emlékezésének tisztázásához és megvilágításához.  

A kulturális sokszínűség és az örökség sokszínűsége 

5. Világunkban a kultúrák és az örökség sokszínűsége az egész emberiség szellemi és intellektuális gazdagságának mással nem pótolható forrása. A kulturális és örökségbeli változatosságot, mint az emberi fejlődés lényegi aspektusát, az egész világon védeni és fejleszteni kell.  

6. A kulturális örökség sokszínűségének időbeli és térbeli dimenziói vannak. Meg kell adni a tiszteletet más kultúráknak és más életmódoknak. Abban az esetben, ha a kulturális értékek összeütközésbe kerülnek egymással, a kulturális változatosság tiszteletben tartása minden fél kulturális értékei legitimitásának elismerését igényli. 

7. Minden kultúra és minden társadalom sajátos formákban és eszközökben fejeződik ki: tárgyiasultakban és szellemiekben. Ezek alkotják örökségét, s ezt kell tiszteletben tartani. 

8. Fontos hangsúlyozni az UNESCO-nak azt az alapvető elvét, hogy az egyesek kulturális öröksége egyben mindenki öröksége is. Ennélfogva a kulturális örökségért való felelősség és törődés főként azé a kulturális közösségé, amely létrehozta azt, de azé is, amelyre az rá van bízva. Ez azt jelenti, hogy a kulturális örökség kartáihoz és konvencióihoz való csatlakozás egyet kell, hogy jelentsen e kartákon és konvenciókon alapuló kötelezettségek és elvek elfogadásával. Minden közösségnek egyen-súlyt kell teremtenie a saját követelményei és más közösségei között, hacsak ez a létrejött egyensúly alá nem ássa alapvető kulturális értékeiket. 

Érték és hitelesség 

9. Bármely és bármely korból származó kulturális örökség konzerválása csak az örökséget meghatározó értékekkel igazolható. Ezeknek az értékeknek a lehető legegzaktabb észlelése többek között attól függ, hogy a róluk szóló információk mennyire hitelt érdemlőek. Ezen adatok forrásának ismerete és megértése, össze-függésben a kulturális örökség eredeti és későbbi jellegzetességeivel, mindennek értelmezése jelenti elengedhetetlen alapját annak, hogy valamit hitelesnek ismerhessünk el. 

10. Az így elfogadott és a Velencei Kartában kinyilvánított hitelesség az értékek lényegi meghatározó tényezője. A hitelesség megértésének alapvető szerepe van a kulturális örökséggel kapcsolatos mindenfajta tanulmány, a konzerválási vagy restaurálási tervek, nemkülönben a világörökséggé nyilvánítási eljárás vagy bármilyen, a kulturális örökségre vonatkozó inventarizáció esetében.  

11. Az örökség értékeinek megítélése, de éppúgy a rájuk vonatkozó információs források hihetősége kultúráról kultúrára változhat, sőt ez előfordulhat még azonos kultúrán belül is. Az érték és hitelesség megítélését ennélfogva nem lehet merev követelményekre alapozni. Ellenkezőleg: a kultúrák sokaságának tisztelete azt követeli meg, hogy az örökséget annak a kultúrának az összefüggésében határozzuk és ítéljük meg, amelyhez az tartozik.  

12. Ebből eredően különlegesen fontos és sürgős, hogy elismerjük minden kultúrában azokat a sajátos jellegzetességeket, amelyek az örökség értékeire utalnak. Éppúgy az ehhez tartozó információs források hitelességét és valódiságát is.  

13. A kulturális örökség természetéből és kulturális tartalmából eredően a hiteleség megítélése az információs források széles körével függ össze. E források vonatkozhatnak a koncepcióra és a formára, az anyagra és a tartalomra, a használatra és a funkcióra, a hagyományokra és a technikára, az elhelyezésre és a telepítésre, a szellemiségre és a benyomásokra, az eredeti állapotra vagy arra, amivé a történelem folyamán vált, az információs források immanens és külsődleges vonatkozásaira. Ezek a források lehetővé teszik a kulturális örökség sajátos művészi, történeti, társadalmi és műszaki jelentőségének meghatározását.  

Definíciók 
Konzerválás: minden olyan beavatkozás, aminek az a célja, hogy megértsük az emléket, megismerjük történetét és jelentőségét, biztosítsuk anyagi mivoltát és ha szükséges, a restaurálását és revalorizálását is.
Információs források: minden, a műemlékre vonatkozó írott, szóbeli, képi forrás, ami lehetővé teszi az emlék természetének, jellegzetességeinek, jelentőségének és történetének megismerését.