2. KURZUS - AZ ÖRÖKSÉGMENEDZSMENT ESZKÖZEI: OLASZORSZÁG

OLASZORSZÁG - nemzeti szabályozás

II. INSTRUMENTS OF HERITAGE PROTECTION

Olaszországban az örökséggel kapcsolatos általános felelősség az Örökségvédelmi és Kulturális Minisztériumot terheli. Az Olasz Alkotmány 9. cikke szerint: „A köztársaság előmozdítja a kultúra, valamint a tudományos és műszaki kutatás fejlődését. Védi a tájat és a nemzet történelmi és művészeti örökségét”. A kultúra területén négy kormányzati szint (állam, régiók, tartományok és önkormányzatok) osztozik a felelősségen. Az örökség védelme vagy őrzése jelenleg az állam kulturális feladatai közé tartozik, néhány kivételtől eltekintve, amelyeket a kulturális örökség és a tájkép védelméről szóló törvénykönyv (D.Lgs. 2212004 n. 42) 5. cikke, az olasz kulturális örökség védelméről szóló nemzeti törvény sorol fel. A régiók, önkormányzatok, nagyvárosi területek és tartományok együttműködnek a minisztériummal védelmi feladataik ellátásában.

Az 1990-es évek végén elfogadott „decentralizációs törvények” értelmében a régiók az örökség felértékelését illetően „az államéval megegyező jogalkotási hatáskörrel” rendelkeznek (a „valorizzazione” a kulturális örökség megismerésének előmozdítására és az örökség használatához és nyilvános élvezéséhez szükséges lehető legjobb feltételek biztosítására irányuló tevékenységekre utal).

A 20 olasz régió közül 5 (Valle d'Aosta, Szicília, Szardínia, Friuli Venezia Giulia és Trentino Alto Adige) szélesebb körű hatáskörrel rendelkezik a kultúra területén, és a törvényi szabályozásuknak megfelelően decentralizált felügyelőségeiken keresztül kizárólagos és közvetlen jogalkotási és igazgatási felelősséggel rendelkeznek saját örökségi értékeikért, beleértve a múzeumokat és helyszíneket is. Ezért ezekben a régiókban állami szinten nincsenek kulturális javakkal és tájjal foglalkozó regionális igazgatóságok.

A 107 olasz tartomány az ún. kulturális osztályokon („Assessorati Provinciali alla Cultura”) keresztül a saját kulturális intézményeiért, elsősorban könyvtárakért és múzeumokért felelős, és koordinálhatja a városi közkönyvtárakat.

Az olasz önkormányzatok a kulturális osztályokon („Assessorati Comunali alla Cultura”) keresztül közvetlenül irányítják az önkormányzati kulturális intézményeket, beleértve a múzeumokat és helyszíneket, levéltárakat, könyvtárakat, színházakat és többfunkciós kulturális központokat. Az olasz önkormányzatok a minisztérium felügyelete mellett a történelmi értékeik helyreállításába és karbantartásába történő beruházásokkal is részt vesznek.

A kulturális örökség azonosításának és védelmének összetett és tagolt miniszteri rendszere egy főtitkárság (élén főtitkárral) köré épül. Rómában 8 főigazgatóság működik, és ezek közül 5 főleg a kulturális és táji örökség védelmével és megőrzésével foglalkozik (Képzőművészet, Kortárs Építészet és Művészet Főigazgatósága; Régiségek (Régészeti Örökség) Főigazgatósága; Könyvtárak, Kulturális Intézetek és Szellemi Tulajdonjogok Főigazgatósága; Levéltárak Főigazgatósága; Kulturális Örökség Értékmegőrzés Főigazgatósága), 8 központi intézet technikai támogatásával, amelyek viszonylag autonóm, magas szintű tudományos szervek.

A minisztériumi struktúra ezért 17 regionális kulturális javakért és tájakért felelős regionális igazgatóságból (a 20 régióból 17-ben) és 87 főigazgatóságból áll, így a hatáskörök regionális szinten strukturáltak.

Központi szinten a minisztérium főtitkársága felel a nemzetközi szervezetekkel — például az Európai Unióval és az Európa Tanáccsal — való kapcsolattartásért, részt vesz az irányítóbizottságokban, a kutatócsoportokban és a kultúra területén végzett koordinációs tevékenységekben. Koordinálja továbbá a nemzetközi tevékenységeket, beleértve a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló UNESCO egyezményhez, a kulturális sokszínűség védelméhez és előmozdításához, valamint a szellemi kulturális örökség védelméhez kapcsolódó tevékenységeket.