Rethink Heritage

Az Európa Tanács 2017. február 22-én fogadta el az „Európai Kulturális Örökség Stratégia a 21. századra” című dokumentumot, amely azóta a legfontosabb iránymutatások gyűjteménye a tagállamok számára kulturális és kulturális örökséggel kapcsolatos politikájukkal kapcsolatban. közös cselekvések kikényszerítésével és javaslattételével az európai országok számára.

A Stratégia közvetlen folytatása a Tanács által korábban tett lépéseknek és nyilatkozatok sorozatának, amelyek célja az európai kulturális örökség magasabb szintű és szélesebb körű megszervezése volt annál, mint amit az egyes tagok önálló hatásköre és lehetőségei biztosítanának. Közös fellépésre különösen azért van szükség, mert az elszigetelt tagállamok nem elég erősek ahhoz, hogy egyedül nézzenek szembe a kihívásokkal. A problémák közös értékelése és az e kérdések kezelésére választott intézkedések egyaránt fontos szinergiákat építhetnek ki, miközben integrált megközelítéssel próbálnak harmonikus és következetes intézkedéseket hozni.

Ezen cselekvéssornak fontos eseménye volt az 1975-ben megrendezett Európai Örökség Éve, amely később az Építészeti Örökség Európai Kartájával (Amszterdami Karta) zárult. Emellett az Európa Tanács felelős a következő egyezmények végrehajtásáért és nyomon követéséért is:

• Az Európai Kulturális Egyezmény (1954);
• Az Európa építészeti örökségének védelméről szóló egyezmény (1985);
• A régészeti örökség védelméről szóló európai egyezmény (1992);
• Az Európai Tájegyezmény (2000);
• Az Európa Tanács Keretegyezménye a kulturális örökség társadalmi értékéről (2005).

A Stratégia elméleti és politikai-filozófiai hátterét már a 2015-ös Namur-nyilatkozat is egyértelműen kinyilvánította. Ez olyan alapvető értékeket és elveket foglal magában, mint a demokratikus értékek, a jó kormányzás elve, a befogadás a civil társadalomba, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, minden személy egyenlő méltósága, nyitottság és párbeszéd, valamint a sokszínűség iránti érzékenység. A Namur-nyilatkozat felvázolja a tervezett dokumentum koncepcióját és fő szerkezetét is, számba veszi a fő kihívásokat, mint például a klímaváltozást és a társadalmi változásokat, valamint meghatározza a stratégia főbb témáihoz kapcsolódó főbb irányelveket a társadalmiaktól a gazdaságiakig.

A Stratégia a következő típusú kihívásokat veszi figyelembe, keresve a megfelelő válaszokat a következő típusú fenyegetésekre:

• az éghajlatváltozás és az ember okozta vagy természeti katasztrófák növekvő száma;
  
• társadalmi kihívások, mint például a demográfiai változások, a generációk közötti megosztottság és az izolacionizmus problémái;
  
• politikai kihívások, mint például a szabadság és a demokrácia értékeinek megsértése;
  
• a gazdasági kihívások és a gazdasági válság veszélye;
  
• a tömegturizmus globális szintű elterjedése.
  

A dokumentum úgy véli, hogy a kulturális örökség kulcsfontosságú szerepet játszik az európai társadalmak újragondolásában. A kultúrák közötti párbeszédek, a különböző identitások és a sokszínűség tisztelete, valamint az értékközösséghez tartozás érzése jó alapot ad ehhez a kezdeményezéshez. A kulturális örökség a társadalmi és gazdasági fejlődés kulcstényezője, valamint felbecsülhetetlen értékű erőforrás az oktatás, a foglalkoztatás, a turizmus és a fejlődés fenntartható formáinak területén.

A Stratégia rendszere három kiemelt komponens köré szerveződik, amelyek szemléletesen három körként ábrázolhatók, amelyek négy területen kapcsolódnak egymáshoz. A három összetevő a következő: a Társadalmi, a Területi és Gazdasági illetve a Tudásbeli és Oktatási. A Társadalmi komponens fő célja a részvételen alapuló (jó) kormányzás elősegítése, amely a civil társadalom bevonásával, a sokszínűség tiszteletben tartásával és előmozdításával, valamint az műemléki közösségek megerősítésével valósul meg. A Területi és Gazdasági komponens hívószavai a fenntartható fejlődés, a foglalkoztatás, a turizmus és a helyi erőforrások kiaknázása. Végül a Tudásbeli & Oktatási komponens kulcsszavai az egész életen át tartó tanulás, a kutatás, a tudásközpontok létrehozása, valamint az oktatási és képzési programok fejlesztése.

A következő oldalakon a három kihívást és az Európa Tanács ajánlásait vizsgáljuk meg részleteiben.