Rethink Heritage

Pénzügyi stratégiák

A pénzügyek kulcsfontosságúak bármely örökségmenedzselési modell vagy terv megvalósításában, és bármely szinten kivitelezett tevékenység esetén ez az elsődleges kiindulópont. Természetesen a megfelelő finanszírozás önmagában még nem elég a jó eredményhez, hanem értékes szakmai tudással, átgondolt gazdálkodással és olyan kidolgozott programokkal kell párosulnia, amelyek vitathatatlan szinergiákat és értékeket teremtenek a kulturális örökség területén, a műemlékvédelmi területek és javak körültekintő megőrzését vagy ezek érdemi fejlesztését eredményezve felújítások, helyreállítások vagy az adaptív újrahasználat formájában.

Általánosságban elmondható, hogy az örökséggel kapcsolatos kérdésekben a fő pénzügyi felelősség a nemzeti kormányzás különböző szintjein oszlik el: országos szinten, a régiók vagy tartományok szintjén és végül a helyi hatóságoknál, ahogyan azt az egyes országok nemzeti jogrendszere meghatározza és részletezi. Ez a felelősség azonban megoszlik a műemléki jelentőségű ingatlanok magántulajdonosaival és a civil társadalom minden fontos szereplőjével, jótékonysági alapítványok vagy más típusú civil szervezetek formájában, amelyek az államot az örökségmenedzselési témákban segítik akár helyben, akár nemzeti szintű hatókörrel rendelkezve. Az állami tulajdon aránya a magán- és civil szektorhoz képest nagymértékben befolyásolja a kormányzás rendelkezésére álló lehetőségeket és eszközöket a folyamatok jelentős befolyásolására. A következőkben felsoroljuk az állami hatóságok által használt legfontosabb finanszírozási és pénzügyi támogatási konstrukciókat:

1. Finanszírozás az állami intézményi keretek között

Az állam intézményei, beleértve az összes múzeumot, a különböző minisztériumok régészeti és örökségmenedzselési osztályait stb. az éves költségvetésből meghatározott résszel rendelkeznek a műemléki területeken szükséges tevékenységek elvégzésére a karbantartástól és helyreállítástól a kulturális rendezvények megszervezéséig és tájékoztató tartalmak kiadásáig. A kormányzatnak lehetősége van arra is, hogy bizonyos projekteket saját szervezeti keretei között jobban priorizáljon, és szükség esetén több forrást különítsen el meghatározott feladatokra.

2. Örökségvédelmi alapok

A rendelkezésre álló finanszírozás egy része örökségvédelmi támogatáson keresztül osztható el. Ilyen esetekben a finanszírozást más intézmények veszik igénybe, de teljes mértékben a támogatás elosztója által meghatározott szemlélettel és finanszírozási szabályokkal összhangban. Számos európai országban léteznek ilyen támogatások, amelyek támogatást nyújtanak műemlékek megőrzésére és helyreállítására, valamint kulturális és örökségvédelmi projektek finanszírozására. Európai szinten számos pályázati típus is belefér ebbe a kategóriába, mint például a Kreatív Európa (Creative Europe), a Norvég Alap, az Erasmus+, a Horizont Europe stb., még akkor is ha ezek nem kifejezetten örökségvédelmi támogatásoknak számítanak.

3. Örökségadó

Az 1. és 2. pontban leírt állami finanszírozási lehetőségek mindig csak a rendelkezésre álló és felosztható állami pénzügyi eszközök erejéig tartanak, ezért a kormányok szükség esetén további eszközöket vethetnek be az ágazat támogatására. Ennek egyik módja egy különadó bevezetése, amely közvetlenül támogathatja a területet vagy egy erre a célra kijelölt intézményt. Egy ilyen priorizálási módszerrel jelentősen kiemelhető az örökséghez kapcsolódó témák fontossága és jobban hangsúlyozható a közös társadalmi felelősség is. Ugyanezt a logikát követve az örökségvédelmi adót általában a luxuscikkekre vagy a turizmushoz hasonló tevékenységekre vetik ki, mivel ezeket vagy nem tekintik különösen értékesnek a szélesebb társadalom számára, vagy pedig folyamatosan negatív hatással vannak a műemlékek állapotára, ahogyan ez különösen elmondható a tömegturizmus esetén. Jó példa erre a fajta idegenforgalmi adóra az olaszországi „Imposta di soggiorno”, amelyet hivatalosan is a kulturális örökség megőrzésének és megőrzésének támogatására használnak fel.

4. Adókedvezmények

Az adókedvezmények további hasznos eszközt jelentenek, amellyel az államok segíthetnek jobb helyzetet elérni a műemlékek állapotában. Az adókedvezmények hatékony megoldásnak számítanak azáltal, hogy ösztönzik a magánszektor - annak egyéni, intézményi vagy vállalati formáját -, hogy fektessenek be védett ingatlanaik megfelelő és autentikus karbantartásába illetve helyreállításába. Bátorításként a befektetők kedvezményes adófizetéssel élhetnek a következő típusok egyike vag másika esetén: áfa, jövedelemadó, vagyonadó, örökösödési illeték vagy ajándékozási illeték. Az efféle szabályozás mögött az az elgondolás áll, hogy a kulturális örökség kiemelt társadalmi és így gazdasági jelentőséggel is bír, ezért az ilyen tárgyak felügyeletéért és gondozásáért felelős személyek szélesebb körű társadalmi támogatást is érdemelnek.

A különböző országok azonban más-más kihívásokkal néznek szembe eltérő történelmük és kulturális tapasztalataik miatt. Míg Nyugat-Európában a műemléki jelentőségű épületek több mint 65%-a magáncégek vagy magánszemélyek tulajdonában van, addig a volt szovjet blokk országaiban a műemlékek többsége továbbra is állami tulajdon. Utóbbi esetben az adózás útján történő támogatási modell jóval kisebb hatást fejt ki, ezért az ilyen eszközök alkalmazása nem lehet olyan hatékony, mint nyugaton, ahol a magántulajdon és magánszektor örökségvédelemhez való hozzájárulása már sokkal korábbi és így sokkal gazdagabb hagyományokkal is rendelkezik.

Habár az adókedvezmények vagy -jóváírások különösen vonzóak lehetnek a tulajdonosok számára, hogy ingatlanaik megfelelő karbantartásába maguk fektessenek be, az adócsökkentés igénybevételének eredményeként még gyakran el kell kötelezniük magukat amellett is, hogy évente meghatározott számú napra történelmi jelentőségű épületeiket megnyissák a nagyközönség számára (pl. 80 napra évente).

Az alkalmazott adókedvezmények legelterjedtebb formái a következők:

• Adómentességek: a örökségi javak (pl. műemlékek) teljes mértékben mentesülhetnek az öröklési, vagyoni vagy ajándékozási illeték hatálya alól, így bizonyos tárgyak esetében az adott feltételek mellett nem kell adót fizetni. Például Lengyelországban „a műemlék épületek örökösödési adója 0% is lehet, ha a tulajdonos a műemléki törvénynek megfelelően és a körzeti műemlékvédelmi hivatal jóváhagyásával szerződést köt a fenntartással kapcsolatos teendők elvégzésére. Minden más esetben az adó mértéke 50%. A kulturális javak ajándékozása után alacsonyabb, 15%-os adót kell fizetni. Vagyonadó nincs. A nem üzleti célra használt műemlék épületek helyi ingatlanadója 0% lehet.”

Az örökségmenedzsment szereplői - akár a magán-, akár a közszférából érkeznek - nem mellőzhetik a különböző forrásokból származó adománygyűjtést, kezdve a magánszemélyektől a nagyvállalatokig. Az ilyen jótékonysági adományok az örökségvédelmi munkákra fordított teljes költségvetés nagy részét tehetik ki és még a multinacionális világcégek számára is hasznos lehet egy efféle jótékonysági szponzorációban való részvétel.

A közösségi finanszírozás egy egyszerű formája érhető el a tagsági státusz révén, amely lehetővé teszi, hogy a tagok jobban bekapcsolódjanak az adott szervezet napi tevékenységeibe, rendezvényeibe, úgyis mint rendszeres látogatói ezeknek a rendezvényenek. Az örökségvédelmi intézmények szempontjából tekintve a kérdéskörre, a tagdíjak hasznos és rendszeres bevételt jelenthetnek számukra, segítve a működési költségek fedezését. Ezenkívül a nagyobb részvétel és bevonódás révén a megszerzett bizalom lehetővé teheti a tagok számára, hogy alkalmanként nagyobb összegeket is adományozzanak meghatározott célokra.

Abban az esetben, ha egy adott projekthez plusz finanszírozásra van szükség, egy gyakran használt megoldás a közösségi finanszírozási kampány használata. Korántsem új találmány a lakosságtól pénzügyi forrásokat gyűjteni az összegyűlt forrás pontos felhasználási céljának megadásával, de a modern technológia ma már rengeteg új módot kínál arra, hogy hatékonyan gyűjtsön pénzt bizonyos célokra, kezdve olyan egyszerű feladatoktól, mint egy új könyv kiadása egészen olyan nagyléptékű és összetett kihívokig, mint egy műemléki épület teljeskörű helyreállítása. Ami azonban nem változott a régi idők óta, az az a rengeteg erőfeszítés, idő és munkaerő, amelyet egy ilyen kampányba fektetni szükséges ahhoz, hogy a lehető legtöbb támogatót lehessen eredményesen elérni Az olyan weboldalak, mint a GoFundMe, Kickstarter, Classy és még sokan mások, jelentősen megkönnyítik a hatékony és sikeres közösségi finanszírozási kampányok online formában történő lebonyolítását – különösen, ha a megfelelő szakemberek is részt vesznek a marketing feladatok ellátásában. Az eredmény viszont végeredményben ugyanaz, mint régen: a támogatók tégláról téglára tudnak támogatni egy-egy helyreállítási vagy egyéb projektet. Természetesen, aki megengedheti magának, az jelentősebb anyagiakkal is támogathatja a projektet, de minden egyes tégla számít és szükséges a sikerhez, minden hozzájárulás egyformán fontos, ez az alapelv.

Az országok többségében adókedvezmények is igénybe vehetők a szponzorok számára: „az adományozók (magánszemélyek, vállalkozók, cégek stb.), akik adományozással gazdaságilag támogatják a kulturális örökségi javak megőrzését és helyreállítását célzó tevékenységeket, azok adókedvezményben részesülhetnek a személyi / társasági adójukat illetően.' Például Olaszországban az Art Bonus rendszer 65%-os adójóváírást nyújt azon magánszemélyeknek, nonprofit szervezeteknek és cégeknek, amelyek jótékony célú adományokat adnak közkulturális javak (műemlékek, történelmi épületek, műalkotások, stb.) vagy közművelődési intézmények (múzeumok, könyvtárak, levéltárak, régészeti területek, parkok) stb támogatására.