5.1 Atlungstad Lepárló Üzem, Ottestad (Norvégia) rehabilitációja
Atlungstad Lepárló Üzem, Ottestad (Norvégia) rehabilitációja az Atlungstad Distillery SA, a Kulturális Örökség Norvég Igazgatósága, a Hedmark megyei önkormányzat és az Innlandet megyei önkormányzat valamint az Atlungstad Lepárló Üzem Barátai civil szervezet által (Europa Nostra-díj, 2022)
A díjak 2022-es kiadásában a zsűri az ipari épületek helyreállításának fontosságára hívta fel a figyelmet az adott projekt kiválasztásával. Az Atlungstad Lepárló Üzem rehabilitációja során a régi gyártósort újrahasznosították, visszaadva az épület ipari hangulatát, miközben új kulturális és társadalmi célokat is megvalósítottak. Ez a helyreállítási projekt különösen figyelemre méltó a képességek átadása, a régi gyártási módszerek felelevenítése és egyéb eszmei szempontok miatt. Az 1855-ben a Mjøsa-tó partján épült Atlungstad Lepárló Üzem Norvégia legrégebbi szeszfőzéssel foglalkozó épületegyüttese, amely még mindig működik és amely egyike azon néhány történelmi szeszfőzdének, amelyek burgonyaalapú szeszes italokat gyártanak Európában. A 2008-as bezárása előtt a szeszfőzde a kereskedelmi szeszes italoknak, például a puncsnak és az akvavitnek, Norvégia nemzeti szeszes italának egyik vezető gyártója volt. 2011 és 2019 között a közintézmények, a kereskedelmi magánszektor, az önkéntesek és a civil szervezetek szövetsége lehelt új életet a lepárló üzembe, kulturális örökségi helyszínné változtatva azt, amely találkozóhelyet, vendéglátó-ipari létesítményeket és egy kis múzeumot kínál, így valósítva meg az aktív és gazdaságilag profitáló ipari örökség modelljét. Az terület az állami, a magán- és a kulturális szektor részvényeseinek közös tulajdonában volt. Annak érdekében, hogy a szeszfőzde tovább működhessen, az 1960-as évek lepárló berendezéseit alapos karbantartásnak vetették alá, hogy újra üzembe helyezhessék. A régi pincéket, ahol az akvavitot tölgyfahordókban érlelték, restaurálták és felújították. Hagyományos technikákkal rekonstruálták az Atlungstad Lepárló Üzem régi rakpartját is, ahol a hajók be- és kirakodták a rakományt. A helyi restaurátor ácsok részt vettek egy új rakpart építésében, hagyományosan módon, egy műemléki fűrésztelepen fűrészelt faanyagból. Ezt a rakpartot, amelyet az eredeti helyén újjáépítettek, gyakran szabadtéri tevékenységekhez használják, és itt található a nagy történelmi múlttal rendelkező, 1856-ból származó Skibladner lapátos gőzhajó megállóhelye, amely továbbra is napi hajózást biztosít a Mjøsa-tavon.
Az eset rövid elemzése:
Ez egy régi lepárló üzem, amelynek állapota a működés megszűnésével fokozatosan leromlott. A helyreállítás több fronton valósult meg, kezdve az épület hagyományos anyagokkal és technikákkal történő helyreállításától és részleges rekonstrukciójától, a géppark és a szeszfőzdei tevékenységek helyreállításán át a múzeummá alakításig, a közlekedők akadálymentesítését szolgáló rehabilitációig és a kulturális rendezvények helyszínéül való felhasználásig. A beavatkozással sikerült ötvözni a terek új hasznosítású helyreállítását és rehabilitációját a komplexum tárgyi és immateriális értékeinek megőrzésével, egyben megőrizve a műemléképület hitelességét és minden tekintetben elősegítve a fenntarthatóságot.