5.2 Lujza Királyné Tárna bányászati komplexum (Lengyelország) újjáélesztése
A Lujza Királyné Tárna bányászati komplexum (Lengyelország) újjáélesztése a Zabrzei Szénbányászati Múzeum, Zabrze önkormányzata, Szilézia tartomány, a Nemzeti Környezetvédelmi Alap által és a Zabrzei Szénbányászati Múzeum kiegészítő finanszírozásával (Europa Nostra-díj, 2019)
Ahogy a zsűri a 2019-es Europa Nostra-díj odaítélése során helyesen rámutatott, a szénbányászati helyek, mint amilyen a Lujza Királyné Tárna bányászati komplexum is, erőteljes hanyatlást szenvednek el. Széles körben úgy vélik, hogy a történelmi szénbányák örökségének megőrzése, amely jelentős történelmi jelentőséggel bír Lengyelország és Európa számára, létfontosságú a jövő generációi számára. Ennek eredményeként a múzeumi élmény része a nagyméretű bányászati gépek bemutatása. A helyszín látogathatóságának biztosítása érdekében a szénbányászokat felkérték, hogy a szükséges helyreállítási munkákban biztosítsanak jól hasznosítható szakértelmet. A Lujza Királyné bánya, az első porosz állami szénbányaként 1791-ben nyílt meg Felső-Sziléziában. A bánya tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy Zabrze városa kistelepülésből nagyvárossá változzon. A sziléziai és európai ipari fejlődés történetében nagy jelentőségű, hatalmas infrastruktúrát helyreállították és új funkciókhoz igazították. A közel 15 évig tartó projekt egyszerre jelentette a földi infrastruktúra újjáélesztését - mintegy 30 darab 19. századi épülettel -, és több mint 5 kilométernyi összekötő földalatti folyosó konzerválását. A helyreállítási folyamatot követően a bányák már nem bocsátják ki a történelmi bányászati gyakorlatból származó káros gázokat és az infrastruktúra immár biztonságos a turisták és a kulturális tevékenységek számára. Ezen túlmenően a meglévő és új épületeket három látogatóközpont elhelyezésére alakították át, amelyeket értelmező kiállítások és a helyszín történetét illusztráló műtárgyak elhelyezésére használnak.
Az eset rövid elemzése:
A nagy komplexumban végzett beavatkozás a bánya látogatói számára történő akadálymentesítés biztosítására irányult. Az épületek helyreállítása és rehabilitációja, valamint az alagutak konszolidációja és adaptálása a meglévőkkel kompatibilis hagyományos technikákkal történt, a komplexum biztonságának, a látogatói megközelíthetőségnek, az épületegyüttes és az ott folyó bányászati tevékenység megerősítése valamint a komplexum hitelességének mindenkori megőrzése mellett. Ennek érdekében néhány teret muzeálissá alakítottak, és mind a kézzelfogható, mind az eszmei értékeket részletesen bemutatják.