Jelen fejezet célja az, hogy összefoglalja a modern örökségmenedzsment bevált megoldásait, az örökségvédelmi szervezetek számára javasolt stratégiákat azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetésges megfelelően ellátni a műemlékek védelmét valamint megszervezni úgy a közösségi hozzáférést a kulturális örökséghez, mint ezen közösségek bevonását a műemlékvédelmi munka folyamataiba.
A fejezet ismerteti az Európa Tanács által 2017-ben elfogadott „Európai Kulturális Örökség Stratégiát a 21. századra” című dokumentumot, amely iránytűként szolgál éppúgy az európai politikai döntéshozók, mint örökségvédelmi szakemberek számára, amikor a kulturális örökség jövőjéről gondolkodnak. Három további külön alfejezetben a Stratégia által azonosított háromféle kihívástípust vizsgáljuk meg, és összefoglaljuk mindazokat az ajánlásokat, amelyeket a Tanács javasolt válaszként ezekre megfogalmaz. Az ajánlások szövegével párhuzamosan a szöveg a kihívások közös metszékeit is vizsgálja és egyben összefoglalja a Stratégia végletekig kidolgozott és összetett rendszerét.
Az Európa Tanács 2017. február 22-én fogadta el az „Európai Kulturális Örökség Stratégia a 21. századra” című dokumentumot, amely azóta a legfontosabb iránymutatások gyűjteménye a tagállamok számára kulturális és kulturális örökséggel kapcsolatos politikájukkal kapcsolatban. közös cselekvések kikényszerítésével és javaslattételével az európai országok számára.
A Stratégia közvetlen folytatása a Tanács által korábban tett lépéseknek és nyilatkozatok sorozatának, amelyek célja az európai kulturális örökség magasabb szintű és szélesebb körű megszervezése volt annál, mint amit az egyes tagok önálló hatásköre és lehetőségei biztosítanának. Közös fellépésre különösen azért van szükség, mert az elszigetelt tagállamok nem elég erősek ahhoz, hogy egyedül nézzenek szembe a kihívásokkal. A problémák közös értékelése és az e kérdések kezelésére választott intézkedések egyaránt fontos szinergiákat építhetnek ki, miközben integrált megközelítéssel próbálnak harmonikus és következetes intézkedéseket hozni.
A jó kormányzással kapcsolatos politikai, társadalmi-kulturális kihívások:
S1. Békés élet
S5. Jó kormányzás kialakítása
S6. Személyes részvétel előmozdítása
Az életminőséggel és a jóléttel kapcsolatos kihívások:
S2. Az életminőség javítása
S3. Hozzájárulás az emberek jólétéhez és egészségéhez
A társadalmak saját örökségükhöz való viszonyának javítása:
S4. A kollektív emlékezet megőrzése
S7. Az egyezmények végrehajtásának optimalizálása
S8. Az örökség befogadó megközelítésének előmozdítása
A társadalom jólétét és prosperitását célzó kihívások:
D1. Egy befogadóbb és összetartóbb társadalom felépítése
D2. Európa jólétének fejlesztése örökségi erőforrásainak felhasználásával
D3. Annak biztosítása, hogy az európaiak magas színvonalú életet élhessenek, összhangban kulturális és természeti környezetükkel
Az örökség fenntartható, ökologikus és produktív hasznosítását célzó kihívások:
D4. Az integrált természetvédelem elvének megvalósítása
D5. Annak biztosítása, hogy az örökséget figyelembe vegyék a fenntartható területfejlesztési stratégiákban és programokban
D6. A közszolgáltatások azon képességének fejlesztése, hogy az örökség jobb kihasználása révén kezeljék a fenntartható területfejlesztési kérdéseket
D7. A közszolgáltatások örökségvédelmi képességének megőrzése és fejlesztése
D8. A kulturális örökség használatának és újrahasznosításának ösztönzése
A társadalomra összpontosíó kihívások:
K1. A hozzáférhető tudásalapú társadalom elősegítése
K2. Az örökségre vonatkozó ismeretek és készségek azonosítása, megőrzése, átadása és megosztása
K3. Az örökség által közvetített értékek tudatosítása
K8. A fiatalok örökség iránti elkötelezettségének javítása
Kihívások az örökségmenedzserekre és a szakemberekre összpontosítva:
K4. Biztosítani kell az örökségben érdekelt felek hozzáférését az egész életen át tartó képzéshez
K5. Magas műszaki színvonal garantálása minden műemléki kézművesmesterség és szakma számára
K6. A kormányközi együttműködés támogatása, erősítése és előmozdítása
K7. Az örökségkutatás ösztönzése
A pénzügyek kulcsfontosságúak bármely örökségmenedzselési modell vagy terv megvalósításában, és bármely szinten kivitelezett tevékenység esetén ez az elsődleges kiindulópont. Természetesen a megfelelő finanszírozás önmagában még nem elég a jó eredményhez, hanem értékes szakmai tudással, átgondolt gazdálkodással és olyan kidolgozott programokkal kell párosulnia, amelyek vitathatatlan szinergiákat és értékeket teremtenek a kulturális örökség területén, a műemlékvédelmi területek és javak körültekintő megőrzését vagy ezek érdemi fejlesztését eredményezve felújítások, helyreállítások vagy az adaptív újrahasználat formájában.
MINTA SZERVEZETEK JÓ GYAKORLATAI – 1. RÉSZ
Az Edinburgh World Heritage Trust egy nonprofit jótékonysági szervezet a skóciai Edinburgh-ban. Fő szerepe a város világörökségi helyszínének megőrzése, fejlesztése és népszerűsítése, amelyet 1995-ben „Edinburgh Ó- és Új városaként” (Edinburgh Old & New Town) jelöltek meg. Az alapítvány szervezete a Historic Scotland és Edinburgh városának adományából jött létre. Az intézménynek két elődje is van: 1971 óta működött az Edinburgh New Town Conservation Committee, amely karbantartási támogatást nyújtott a háztulajdonosoknak a György korabeli New Townban, míg az óvárosban az Edinburgh Old Town Committee for Conservation and Renovation (később az Edinburgh Old Town Renewal Trust) 1985 óta funkcionált. A két szervezet végül 1999-ben egyesült, és megalakult az új alapítvány.
MINTA SZERVEZETEK JÓ GYAKORLATAI – 2. RÉSZ
A CRAterre egy nemzetközi kutatóközpont, amelyet 1979-ben alapítottak a franciaországi Grenoble-ban, a National Superior School of Architecture (ENSAG) keretein belül. A „CRAterre” név a név hosszabb formájára utal: „Nemzetközi Földépítési Központ (International Center for Earthen Construction)”. Ahogy a neve is sugallja, a Craterre a földépítészet fenntartható, környezetbarát építési technológiájának és gyakorlatának (döngölt föld, gubacs, dörzsölő, vályog stb.) terjesztésén dolgozik, valamint ezzel párhuzamosan a kulturális örökség megőrzésének népszerűsítésével foglalkozik. A CRAterre 1998 óta vezeti az UNESCO „Földépítészet, építési kultúrák és fenntartható fejlődés” alosztályát. A mintegy 30 kutatóból, szakemberből és oktatóból álló interdiszciplináris csapat olyan progresszív megközelítésre törekszik, amely mindig megpróbálja elemezni a teljes kontextust, szinergiákat keresve a mérnöki megoldások és a fenntartható fejlődés között, figyelembe véve a kulturális, az ökológiai valamint a társadalmi szempontokat.
MINTA SZERVEZETEK JÓ GYAKORLATAI – 3. RÉSZ
A Rempart union egy francia örökségvédelmi hálózat, amely több mint 180 helyi egyesülettel együttműködve foglalkozik az örökségi helyszínek megőrzésével, helyreállításával és népszerűsítésével. A Rempart név a „Réhabilitation et entretien des monuments et du patrimoine artistique” rövidítése, ami „műemlékek és a művészeti örökség javainak rehabilitációját és karbantartását jelenti”, míg maga a várak és erődítések szókészletéből származó „Rempart” szó védőfalat vagy töltést (sáncot) jelent. A szervezetet 1966-ban hozta létre a Touring Club de France, amely eredetileg a turizmus fejlesztésével foglalkozó, régi kerékpáros egyesület volt. Két évvel később a Rempart szövetséggé alakult, és egészen a közelmúltig megőrizte ezt a formát, melyben számos tagszövetség tevékenykedett, a francia régiók közül 14-ben (mind a 13 európai régió + Martinique). A szakszervezetet a kezdetektől fogva támogatta a Kulturális Minisztérium, majd a későbbiekben fontos együttműködések kezdődtek az Európa- és Külügyminisztériummal, valamint az Ifjúsági Minisztériummal a nemzetközi hálózat bővülésének és a fiatal önkéntesek bevonásának elősegítése érdekében. 1982 óta köztestületként működik.